„Szárd–francia–osztrák háború” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
a typo |
||
112. sor:
Két éven belül a [[Bourbon-ház]] itáliai hatalmát is megdöntötték. A háború során [[Pármai Hercegség|Pármát]] szárd–piemonti csapatok szállták meg, a régens-hercegné gyermekeivel együtt Svájcba, majd az Osztrák Császárságba menekült, a Pármai Hercegséget 1860-ban a Szárd–Piemonti Királysághoz csatolták. A [[Két Szicília Királysága|Nápoly–Szicíliai Királyságot]] Franciaország és Anglia már [[1856]]-ban sorsára hagyta, kormányával megszakították diplomáciai kapcsolataikat, a Bourbon-ház csak Ausztria támogatásával tudta magát ideig-óráig fenntartani. Az [[1859]]-ben trónra lépett [[II. Ferenc nápoly–szicíliai király|II. Ferencet]] [[1861]]-ben a Szárd–Piemonti Királyság által támogatott [[Giuseppe Garibaldi|Garibaldi]] csapatai elüldözték, a Nápoly–Szicíliai Királyság is II. Viktor Emánuel olasz király jogara alá került.
Ausztriában a hadjárat sikertelenségéért Gyulay táborszernagyot tették felelőssé, akit nyugállományba küldtek. Gyulay több ízben igyekezett az ellene felhozott vádakat cáfolni. A sikertelenség okát a Bécsből kapott helytelen parancsokban, illetve saját alvezéreinek tehetetlenségében vélte megtalálni. A [[solferinói csata|solferinói vereség]] nyomán további 60 tábornokot váltottak le és helyeztek nyugállományba. Az egyetlen helytálló tábornokot, [[Benedek Lajos (katonatiszt)|Benedek Lajos]]t táborszernaggyá léptették elő, majd [[1860]]-ban ő lett a
A nagy győzelmet követő években, évtizedekben [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]], majd az örökébe lépő [[Olasz Királyság]] – kihasználva a kontinentális nagyhatalmak vetélkedését – sikeresen folytatta a terjeszkedést. Az [[1866]]-ban kitört [[porosz–osztrák–olasz háború]]ban [[Porosz Királyság|Poroszország]] oldalára állt. Hadseregét és flottáját az osztrákok szétverték ugyan, de [[Csehország]]ban, a fő hadszíntéren az osztrák haderő [[königgrätzi csata|döntő vereséget]] szenvedett a poroszoktól, a Déli Hadsereget ''(Südarmee)'' ki kellett vonni Itáliából. A háborút lezáró [[cormóns]]i békeszerződésben Ausztriának le kellett mondania [[Velence (Olaszország)|Velencéről]], [[Veneto]] és [[Friuli]] ''(Friaul)'' tartományokról. A [[porosz–francia háború]]t és [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] bukását kihasználva az olasz csapatok [[1870]]-ben elfoglalták [[Róma|Rómát]], megdöntötték a [[pápai állam]]ot. Végül [[1918]]-ban, az [[első világháború]]ban, ismét Franciaország szövetségében Olaszország sikeresen megszerezte Ausztriától [[Dél-Tirol]]t a [[Brenner-hágó]]ig, [[Venezia Giulia]] ''(Julisch Venetien)'' tartományt és [[Trieszt]] környékét is.
|