„Petrarca-szonettek (Liszt)” változatai közötti eltérés

Liszt eredeti, dalnak írt művei Asz-dúrban íródtak. Az 1839-ben zongorára átírt változatokat Liszt 1850 táján átdolgozta, és ekkor illesztette be a ''[[Zarándokévek II.|Zarándokévek itáliai sorozatába]]''. A zongoraváltozatok hangnemei – sorra Desz-dúr, Asz-dúr és E-dúr – az átdolgozás során változatlanok maradtak. Hogy Lisztet mennyire foglalkoztatta a téma, az is mutatja, hogy később, 1865 körül, újra elővette dalokat is, és elkészítette azok [[bariton]]ra vagy [[mezzoszoprán]]ra és zongorára írt változatát. Ezek hangneme Desz-dúr, F-dúr és E-dúr lett, és a Schott adta ki 1883-ban. Ez azt jelenti, hogy mindhárom Petrarca-szonettnek két zongora-, és két dalváltozata is létezik (ráadásul a 47. szonettből még újabb két kiadatlan változat is van [[Weimar]]ban). A különböző időpontokban született változatok összevetéséből a zenetudósok pontos képet alkothatnak a liszti zenei stílus és felfogás változásáról, egyszerűbbé, tömörebbé, líraibbá válásáról.

 

 

Liszt – noha szokása volt az ihletet vagy a programot adó szövegeket a kottához mellékelni – ebben az esetben Petrarca szövegeit nem nyomtatta a kotta fölé.