„Aszen Ilona nikaiai császárné” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Peadar (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Peadar (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
71. sor:
[[I. Róbert konstantinápolyi latin császár]] halála ([[1228]]) után az öccse, a kiskorú [[II. Baldvin konstantinápolyi latin császár|II. Baldvin]] kormányzótársául néhány országnagy Ilona apját, [[II. Iván Aszen bolgár cár|II. Iván Aszent]] szerette volna látni a [[Konstantinápolyi Latin Császárság]] régenseként és felmerült a cár [[Anna Mária bolgár cárné|Árpád-házi Anna Máriától]] született lányának, Ilonának a házasságkötése a fiatal császárral. Végül ez a terv kútba esett, és [[I. János jeruzsálemi király|Brienne-i János]] [[Jeruzsálem királyainak listája|jeruzsálemi királyt]] választották társcsászárrá [[1231]]-ben, így az ő [[Brienne-i Mária konstantinápolyi latin császárné|Mária]] nevű lányát vette feleségül végül II. Baldvin. Miután ez a szövetség nem jött létre, II. Iván Aszen a nikaiai császárhoz, [[III. Ióannész nikaiai császár|III. (Vatatzész) Jánoshoz]] közeledett, és Ilona hercegnőt eljegyezte a nikaiai trónörökössel, [[II. Theodórosz nikaiai császár|Theodórosszal]].
[[Fájl:Dardanelles map2.png|thumb|right|150px|Gallipoli (Gelibolu) és Lampszakosz (Lapseki)]]
Ez a házasságkötés már valóban létrejött [[1235]]-ben, mikor a két uralkodó a feleségeik, [[Laszkarisz Irén nikaiai császárné|Laszkarina Irén]] nikaiai császárné és [[Anna Mária bolgár cárné]] jelenlétében, mikor a szövetség eredményeként meghódították [[Gallipoli (félsziget)|Gallipolit]], itt találkoztak, és Gallipoli városával átellenben,<ref>Ma ''Gelibolu'', [[Törökország]].</ref> a [[Dardanellák]] partján fekvő Lampszakosz<ref>Ma ''Lapseki'', [[Törökország]].</ref> városában összekötötték gyermekeik, Theodórosz herceg és Ilona hercegnő sorsát. [[1237]]-ben azonban a szövetségesek összekülönböztek, és a cár visszakövetelte a lányát. A [[Edirne (település)|Drinápolyban]] időző cár elválasztotta lányát a nikaiai kíséretétől, és a síró hercegnőt a bolgár fővárosba, [[Veliko Tarnovo|Tirnovóba]] küldte.<ref>Feltételezhetően még csak inkább eljegyzés történt, hiszen Ilona [[1237]]-ben is legfeljebb csak 13 éves lehetett, de inkább fiatalabb, [[1235]]-ben pedig 10 év körüli, a házassághoz meg a lányoknak legalább a 12 éves kort be kellett tölteniük, és ha így volt, akkor Ilona és Theodórosz elszakítása egymástól kisebb akadályba ütközhetett, mintha már valóban tényleges házasok lettek volna.</ref> Ekkor érkezett a hír, hogy Anna Mária cárné és kisebbik fia a szülést követően meghalt. A cár ebben a sors kezét, Isten akaratát látta, a haragja megenyhült, és lányát visszaküldte a [[Nikaia|nikaiai]] udvarba a férjéhez, akit az apja, [[III. Ióannész nikaiai császár|III. (Vatetzész) Ióannész]] [[1241]]-ben társcsászárává tett,<ref>Lásd Schwennicke (1984: 182. genealógiai tábla).</ref> így Ilona ekkor automatikusan megkapta a császárnéi címet.<ref>A tényleges házasságkötés is csak ekkor történt meg valószínűleg.</ref> Ekkor még Ilona volt Nikaia első asszonya, és egyedüli császárnéja, hiszen anyósa, [[Laszkarisz Irén nikaiai császárné|Laszkarisz Irén]] vagy ebben az évben vagy már [[1239]]-ben meghalt, és apósa csak [[1244]]-ben vette feleségül [[Hohenstaufen Anna nikaiai császárné|Hohenstaufen Annát]].
 
Ilona császárné apósa [[1254]]. [[október 30.|október 30]]-án vagy [[november 3.|november 3]]-án, esetleg [[november 4.|4]]-én elhunyt, és a férjét ekkor egyeduralkodóvá kiáltották ki, de mivel Ilona halálának az időpontja kérdéses, nem tudni, hogy megérte-e ezt az időpontot, vagy már korábban meghalt, azonban [[1254]] után már biztosan nem élt. Feltehetőleg édesanyjához hasonlóan gyermekszülést követően vesztette életét.