„Arckép” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a +{{részben nincs forrás|; +Források szakasz
20. sor:
A [[fényképezés|fotográfia]] megjelenése hivatalosan 1839-re tehető, mely során a fény felhasználásával készült képek az embereknek azt az igényét elégítette ki, hogy valósághoz a lehető leghasonlóbb ábrázolás, végeredmény szülessen. A kezdetleges technikákkal készült fotók esetében még a fotózás akár órákig is eltarthatott, ezért főleg a portré képek készítésénél okozott gondot, hogy a modell bemozdulhatott. A portréfényképezés, – ami nem csupán arcképet, hanem inkább képmást jelent, – a [[20. század]] második évtizedének végéig a fotóművészet legrangosabb válfaja volt. Az 1850-es évek végére szinte teljesen kiszorította a – korábban jól jövedelmező – portréfestészetet a [[piac]]ról. A kis kamerák elterjedése pedig még könnyebbé tette az arcképek megszületését, hiszen rövid idő alatt már nem csak egy, hanem több kép is készülhetett az alanyról, melyek előhívása után választhatott. Míg a fényképező egy adott beállításról több képet is készíthet, addig a festőnek egy adott beállítást egyetlen képen kell megfelelően megvalósítania. Noha előbbiek még sokáig a festők modellbeállításait követték. A 19. század második felében már sok, jó képességű portréfotós dolgozott – legtöbbjük képzett festőből, ötvösből vagy kutatóból lett fotográfussá. Köztük az egyik legjelentősebb [[Nadar]] volt, akit az első művészi tehetségű fotósként tartanak számon. Modelljeit mindig világos vagy középtónusú, semleges hátterek előtt egyszerű, természetes tartásban fotózta, egyéniségüknek megfelelően. Fotóit teljes egészében az ábrázolt alak tölti ki. Akkor készülhet csak hiteles portré, ha a fotográfus és a modell együttműködik. Az úgynevezett „sztárfotográfia”, melyben keveredik a reklám és divatfotó az 1960-, 1970-es években, Amerikában jelent meg először. Ahol már stábbal, sminkesekkel, világító segédekkel dolgozik együtt a fotós, látványtervezőkkel és egyre provokatívabb, meghökkentőbb témákkal, melyekkel a figyelem kerülnek kerülhetnek. A legjelentősebb sztárfotográfusok [[Diane Arbus]]{{wd|Q234608}}, [[Richard Avedon]], [[Annie Leibovitz]] voltak.<ref>Kovács Krisztina: [http://midra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/displayContent?docId=20456&secId=14542 A kortárs fotóművészet sajátosságai, különös tekintettel Annie Leibovitz munkásságára] (szakdolgozat), Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szabadbölcsész Szak Esztétika szakirány - 2015.</ref>
 
Gyakran, általában [[Fényképezés#Referenciális fotózás (valóság leképezése)|referenciális fotózáskor]] fő jellemzője, hogy az ábrázolt személyt kétségen kívül azonosítani lehet a képpel. Mellékalakokat csak akkor ábrázol, ha bizonyítják a bemutatott személy azonosságát, míg művészi fotózáskor a portrén keresztül inkább az alkotó művészetét, mondanivalójátművészi mondanivalót hivatott megragadni.<ref>[Radics Vilmos: Képszerkesztés, sajtófotó ([http://mek.oszk.hu/04100/04113/pdf/radics3.pdf Fotóinformáció - Fotóműfajok]), 1984. ISBN 963 01 5752 7 (mek.oszk.hu)</ref>
 
== Története ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Arckép