„Arckép” változatai közötti eltérés

A [[fényképezés|fotográfia]] megjelenése hivatalosan 1839-re tehető, mely során a fény felhasználásával készült képek az embereknek azt az igényét elégítette ki, hogy valósághoz a lehető leghasonlóbb ábrázolás, végeredmény szülessen. A kezdetleges technikákkal készült fotók esetében még a fotózás akár még órákig is eltarthatott, ezértami főleg a portré képek készítésénél okozott gondot, hogyhiszen a modell bemozdulhatott. A portréfényképezés, – ami nem csupán arcképet, hanem inkább képmást jelent, – a [[20. század]] második évtizedének végéig a fotóművészet legrangosabb válfaja volt. Az 1850-es évek végére szinte teljesen kiszorította a – korábban jól jövedelmező – portréfestészetet a [[piac]]ról. A kis kamerák elterjedése pedig még könnyebbé tette az arcképek megszületését, hiszen rövid idő alatt már nem csak egy, hanem több kép is készülhetett az alanyról, melyek előhívása utánközül választhatott az előhívás után. MígTovábbá míg a fényképező egy adott beállításról több képet is készíthet, addig a festőnek egy adott beállítást egyetlen képen kell megfelelően megvalósítania. Noha előbbiek még sokáig a festők modellbeállításait követték. Az 1850-es évek végére szinte teljesen kiszorította a – korábban jól jövedelmező – portréfestészetet a [[piac]]ról. A 19. század második felében már sok, jó képességű portréfotós dolgozott – legtöbbjük képzett festőből, ötvösből vagy kutatóból lett fotográfussá. Köztük az egyik legjelentősebb [[Nadar]] volt, akit az első művészi tehetségű fotósként tartanak számon. Modelljeit mindig világos vagy középtónusú, semleges hátterek előtt egyszerű, természetes tartásban fotózta, egyéniségüknek megfelelően. Fotóit teljes egészében az ábrázolt alak tölti ki. AkkorA készülhetportréfényképezés, csak– hitelesami portrénem csupán arcképet, hahanem ainkább fotográfusképmást ésjelent, – a modell együttműködik[[20. Azszázad]] úgynevezettmásodik „sztárfotográfia”,évtizedének melyben keveredikvégéig a reklámfotóművészet éslegrangosabb divatfotóválfaja azvolt. Az 1960-, 1970-es években, Amerikában jelent meg először az úgynevezett „sztárfotográfia”, melyben keveredik a reklám és divatfotó. AholA márfotós stábbal, sminkesekkel, világító segédekkel dolgozik együtt a fotós, látványtervezőkkel és egyre provokatívabb, meghökkentőbb témákkaltémákat dolgozva ki, melyekkel a figyelem kerülnekközéppontjába kerülhetnek. A legjelentősebb sztárfotográfusok [[Diane Arbus]]{{wd|Q234608}}, [[Richard Avedon]], [[Annie Leibovitz]] voltak.<ref>Kovács Krisztina: [http://midra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/displayContent?docId=20456&secId=14542 A kortárs fotóművészet sajátosságai, különös tekintettel Annie Leibovitz munkásságára] (szakdolgozat), Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szabadbölcsész Szak Esztétika szakirány - 2015.</ref>

Gyakran, általábanA [[Fényképezés#Referenciális fotózás (valóság leképezése)|referenciális fotózáskorfotózás]] portréinak fő jellemzője általában az, hogy az ábrázolt személyt kétségenminden kívülkétséget kizáróan azonosítani lehet a képpel. Mellékalakokat is csak akkor ábrázol, ha bizonyítjákazok a bemutatott személy azonosságát, mígbizonyítják. Ezzel szemben a művészi és zsánerkép fotózásakorfotózásokon a portrénkészült keresztülportrék inkábbelsősorban az alkotó művészetét, egyfajta – például művészi vagy filozófiai – mondanivalót, vagy akár helyzetet hivatotthivatottak megragadni.<ref>[Radics Vilmos: Képszerkesztés, sajtófotó ([http://mek.oszk.hu/04100/04113/pdf/radics3.pdf Fotóinformáció - Fotóműfajok]), 1984. ISBN 963 01 5752 7 (mek.oszk.hu)</ref>