„Bényi László” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
6. sor:
Rákosligeten született, és gyermekéveit is itt töltötte a családi házban. Szülei, nagyszülei, rokonai iparosok voltak, vidéki értelmiségiek, akikben megvolt a kellő kulturális érdeklődés, és a művészet szeretete. Sok időt töltött vidéken a rokonoknál Rátóton, és Kiskunlacházán, ahonnan édesapja is származott. Alapvető, képzőművészeti érdeklődése édesanyjához köthető, Feszt Jolánhoz, aki maga is ügyesen rajzolt, festett. Édesapjától a kitartó szorgalmat, és fáradhatatlan munkabírást örökölte. Rákosligeti élményekből táplálkozva már a kezdetek kezdetén a természeti táj, falurészek, lombos fák vonzották - erről tanúskodnak korai diófapác rajzai. Rákosligeten a család megkeresésére Sárkány Lóránd festőművész-rajztanár irányítása alá került, s a kezdeti képzést is tőle kapta. Középiskolát a a Kőbányai Szent László Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban végezte, ahol kiteljesedett képzőművészeti érdeklődése és tudása Grabowieczky Leon (1881 - 1968) művész-rajztanár irányítása mellett.
Megélhetés miatt polgári foglalkozást választ, s a jogi egyetem elvégzése után, [[1931]]–[[1933]] között [[Aba-Novák Vilmos]] szabadiskolájában tanult. Mestere igen tehetséges növendéknek tartotta. [[1933]]-ban lépett először nyilvánosság elé a "Fiatalok a Műcsarnokban" nevű tárlaton, a fővárosban. [[1936]]-ig a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Magyar Képzőművészeti Főiskolán]] ösztöndíjasként folytatta tanulmányait, közben [[1931]]–[[1933]] között ösztöndíjas gyakornokként működött [[Réti István]] festőművész mellett. Az [[1930-as évek]] elejétől kezdve rendszeresen megfordult a [[Szolnoki Művésztelep]]en. Részt vett [[Aba-Novák Vilmos]]sal és [[Chiovini Ferenc]]cel együtt a [[jászszentandrás]]i hatalmas méretű [[freskó]] készítésében is. Az [[1940-es évek]]től [[Zebegény]]ben és [[Nagymaros]]on dolgozott. Számos országban járt tanulmányúton, [[1935]]-ben [[Olaszország]]ban és [[Líbia|Líbiában]], [[1939]]-ben [[Jugoszlávia|Jugoszláviában]]. A háborús éveket Budapesten töltötte egy papírárugyár alkalmazottjaként. [[1945]] után aktívan részt vett a [[Fészek Klub]], a [[Kecskeméti Művésztelep|kecskeméti]] és a [[baja]]i művésztelepek újra szervezésében. Alapító tagja volt a [[Rippl-Rónai Társaság]]nak, majd egy ideig titkára is. [[1948]]-tól a Vallás- és Közoktatási Minisztérium művészeti, majd muzeológiai főosztályán dolgozott, ezt követően pedig a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának osztályvezetője lett. Foglalkozott kiállítások szervezésével is. Bényi László rendezte többek közt, [[Munkácsy Mihály]], [[Rudnay Gyula]], [[Székely Bertalan]], [[Zichy Mihály]] gyűjteményes kiállításait. Dolgozott a [[Magyar Nemzeti Galéria]] munkatársaként is. [[1958]]-ban megbízást kapott a brüsszeli világkiállítás magyar képzőművészeti pavilonjának rendezésére. Erős hazai bírálatok közepette mégis kiállított számos jelentős Csontváry művet, amellyel elérte, hogy a nemzetközi figyelem kereszttüzébe kerülő, itthon elfeledett, és kevéssé becsült festő végre elinduljon az őt megillető szakmai elismerés felé. Bényi László azon kevesek közé tartozott, ki már igen korán felismerte Csontváry jelentőségét, kutatásainak eredményeként írott tanulmányát a Magyar Művészet folyóirat 1936-ban közölte is. <ref>Bauer Jenő: Bényi Lászlóról - Művészet, 1970. Február</ref> Felesége [[Supka Magdolna]] művészettörténész, lánya [[Bényi Eszter]], [[textilművész]].
==Munkássága==
| |||