„Kovácsolás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
embed {{Nemzetközi katalógusok}} with Wikidata information |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
12. sor:
== Szabadalakító kovácsolás ==
[[Fájl:KovacsTusko.jpg|bélyegkép|A kovácstuskó belső szerkezete]]
A nagy, szabadon alakított kovácsdarabok kiinduló anyaga az ''öntött tuskó'', a kisebbeké pedig hengerelt ''buga'' vagy előkovácsolt rúd. A kovácstuskókat kokillába öntik. Alakjuk általában felfelé szélesedő csonka gúla, keresztmetszetük négy-, hat- vagy nyolcszög, a nagy tömegű tuskók még több szögűek vagy hullámos felületűek. Kör keresztmetszetű tuskókat nem használnak, mert azok felülete könnyen berepedezik.{{refhely|Szabó László 2001}}
Öntés közben gázok kerülnek az olvadékba, ezért amikor a leöntött tuskó megdermed, a magjában üregek, lyukak keletkeznek, emellett helyenként megnő benne a [[foszfor]]- és a [[kén]]tartalom (dúsulás). Emiatt a fokozott minőségi követelményeknek kitett kovácsdarabok kiinduló anyagát rendszerint ívfénnyel átolvasztják, hogy dúsulás- és gázmentes, egyenletes kémiai összetételű darabból kovácsolhassanak. A folyékony fém oxidálódását salakréteggel vagy vákuumban olvasztással küszöbölik ki.{{refhely|Szabó László 2001}}
18. sor:
=== A szabadalakító kovácsolás műveletei ===
[[Fájl:SzabKovMuveletek.jpg|bélyegkép|balra|320px|A szabadalakító kovácsolás műveletei]]
A kovácsolás során több, egymástól jól megkülönböztethető alapműveletet alkalmaznak:{{refhely|Szabó László 2001}}{{refhely|Óvári Antal 1985|476–477. oldal|azonos=ovari}}
* '''Nyújtás:''' A szabadalakító kovácsolás legalapvetőbb művelete. A nyújtóbetét általában lapos, téglalap nyomófelületű szerszám. A nyújtás annál erőteljesebb, minél keskenyebb a nyújtóbetét.
* '''Duzzasztás:''' Olyankor szükséges, ha kis keresztmetszetű kiinduló anyagból nagyobb keresztmetszetű darabot kell kovácsolni. Gyűrűk, korongok, tárcsák lyukasztásának előkészítésére is alkalmazzák.
25 ⟶ 26 sor:
* '''Hajlítás:''' Általában a görbe kovácsdarabok alakításának utolsó művelete. Többnyire csak a darab egy kis részét kell egy görbe vonal mentén meghajlítani. Eközben ügyelni kell a húzott, külső oldal „behúzódására”, ezen a részen szükség esetén anyagtöbbletet kell biztosítani.
* '''Csavarás:''' Kényes művelet, ezért megfelelő hőmérsékleten kell végezni. A kovácsdarab egyik részét általában úgy fordítják el valamilyen szöggel a többihez képest, hogy a darabot először egy síkban lekovácsolják, és a műveletsor végén csavarják meg.
* '''Kovácshegesztés:''' A bonyolult alakú kovácsdarabokat gyakran részekre bontva kovácsolják, és a részeket [[Hegesztés (fémek)|hegesztéssel]], igen gyakran kovácshegesztéssel egyesítik. A kis karbontartalmú (a kohászatban a [[szén]] helyett többnyire a karbon kifejezést használják) acélok (mintegy 0,15% C-tartalomig) általában jól hegeszthetők, efölött azonban a hegeszthetőség már korlátozott.
=== Az átkovácsolásról ===
36 ⟶ 37 sor:
Az átkovácsolás mértékének meghatározásához ennél célszerűbb mérőszám a ''fajlagos alakváltozási tényező'':
::<math>\varepsilon = \frac{\Delta A}{A_0}</math> ,
amivel korrekt módon határozható meg az egymást követő alakítások hatása (Δ''A''=''A''<sub>0</sub>–''A''<sub>1</sub> – a keresztmetszet csökkenése, ''A''<sub>0</sub> és ''A''<sub>1</sub> a kiinduló és a kész keresztmetszet). Ráadásul – minthogy az átkovácsolás hatása függ a száliránytól – figyelembe kell venni az egyes fázisok szálirányt alakító hatását is.{{refhely|Szabó László 2001}}
Az átkovácsolás elroncsolja és egyúttal átalakítja a durva öntési szövetet. Az anyagban maradt salak- és oxidzárványok, valamint a dúsulások az alakváltozás irányának megfelelő sorokba rendeződnek. A soros szövet miatt az eredetileg minden irányban azonos mechanikai tulajdonságok anizotróppá válnak, méghozzá úgy, hogy a szálirányú mechanikai tulajdonságok rendszerint kedvezőbbek a keresztirányúaknál. Az átkovácsolás eleinte erőteljesen javítja a mechanikai tulajdonságokat, de csak egy bizonyos mértékig, sőt, a keresztirányú próbák értékei előbb-utóbb romlani kezdenek. Ezért a keresztirányú igénybevételnek kitett alkatrészek átkovácsolását nem célszerű ''k''≈2 körüli értéken túl folytatni.{{refhely|Szabó László 2001}}{{azonos|ovari}}
43 ⟶ 44 sor:
[[Fájl:Szerszam02.jpg|bélyegkép|Süllyesztékes kovácsolás]]
'''Süllyesztékes kovácsolással''' bonyolultabb kovácsdarabok állíthatók elő, a szabadalakító kovácsolásnál pontosabban és többnyire nagy sorozatban. A munkadarabot általában két félből álló szerszámmal alakítják, ezek a ''[[süllyeszték]]ek''. A süllyesztékszerszámokba a kovácsdarab két részre osztott negatívját munkálják be. A süllyesztékeket elválasztó felület az ''osztófelület''.{{refhely|Szabó László 1997}}
[[Fájl:Gutter01.jpg|bélyegkép|A sorjacsatorna általános alakja és részei]]
54 ⟶ 55 sor:
=== A süllyesztékes kovácsdarab tervezése ===
[[Fájl:ForgingPlane.jpg|bélyegkép|balra|400px|Az osztófelületek fajtái]]
A kovácsdarab tervezésének első lépése az '''osztófelület''' megválasztása.{{refhely|Handbook 1972|27–52. oldal}} Az osztófelület a darabot két részre osztja, így annak egyik fele az alsó, a másik a felső süllyesztékszerszámba kerül. Az osztófelület alakja függ a kovácsdarab alakjától, és lehet sík, szimmetrikusan tört vagy aszimmetrikusan tört. A tört osztófelület általában nem előnyös, mert az alakítás közben fellépő vízszintes (pontosabban: az ütésirányra merőleges) erők kedvezőtlenül hatnak a szerszámra és az alakító gépre, de magára a kovácsdarabra is. Az osztófelület megválasztásának számos szempontja közül néhány:{{refhely|Szabó László 1997}}
{{-}}
* a darabot lehetőleg két egyforma részre ossza;
65 ⟶ 66 sor:
[[Fájl:KovacsdarabTervezes.jpg|bélyegkép|A kovácsdarab tervezésének módja]]
A második lépés a '''forgácsolási ráhagyások''' helyének és mértékének megállapítása. Minthogy a kovácsdarabokból az adott gépalkatrészt forgácsolással készítik el, a forgácsolandó részek méretét a forgácsoláshoz szükséges anyagmennyiséggel (vastagsággal) meg kell növelni (ezt jelzik az ábrán a világoskék területek). A ráhagyások értékeit szabványok és/vagy az üzemi adottságok alapján állapítják meg.{{refhely|Szabó László 1997}}
A harmadik lépés az '''oldalferdeségek''' megállapítása. A kovácsolás alapvető követelménye, hogy a kovácsdarabot ki lehessen venni a süllyesztékszerszámból, ne ragadjon bele. Ezért az üreg az osztófelület felől nézve csak szűkülhet, nem lehet benne alámetszés. Ezt biztosítja a megfelelően megválasztott oldalferdeség. A kovácsdarabnak a gépészeti darabhoz viszonyított tömegét az oldalferdeségek (a rajzon a sárga területek) is növelik.{{refhely|Handbook 1972|53–70. oldal}}
100 ⟶ 101 sor:
=== A szabadalakító kovácsolás gépei ===
[[Fájl:Ajax01.jpg|bélyegkép|[[Rugós kalapács|Rugós (Ajax-) kalapács]] makettje]]
A szabadalakításra alkalmas kalapácsoknak sok változata létezik. Egyik lehetséges felosztásuk:{{refhely|Szabó László 2001}}{{refhely|Kiss–Voith 1977|20–187. oldal|azonos=kissvoith}}
* mechanikus kalapácsok:
** rugós kalapácsok,
121 ⟶ 122 sor:
=== A süllyesztékes kovácsolás gépei ===
Süllyesztékes kovácsoláshoz az alábbi alakító gépeket használhatjuk:{{refhely|Szabó László 1997}}{{refhely|Kiss–Voith 1977|20–187. oldal|azonos=kissvoith}}
* kalapácsok:
** mechanikus ejtőkalapácsok (léces, hevederes, láncos, olajhidraulikus),
140 ⟶ 141 sor:
{{bővebben|Mechanikus sajtók}}
A süllyesztékes kovácsolás speciális módszereihez másféleképpen kialakított és működő
== További képek ==
164 ⟶ 165 sor:
== Források ==
* {{hely|Gulyás–Mecseki 1991}} {{cite book||author= Gulyás József–Mecseki István| title= Kohászati alapismeretek II
* {{hely|Handbook 1972}} {{cite book|title=Forging Design Handbook| publisher= American Society for Metals| location=Ohio| year=1972}}
* {{hely|Kiss Ervin 1987}} {{cite book|editor= Kiss Ervin| title=Képlékeny alakítás| publisher=Tankönyvkiadó |location= Budapest| year=1987}}
| |||