„Ősrobbanás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Az ősrobbanást kétségbevonó elméletek: Protokollcsere (WP:BÜ), replaced: http://en.wikipedia.org → https://en.wikipedia.org AWB |
|||
33. sor:
A korai univerzumot egyenletesen és izotróp módon töltötte ki egy hihetetlenül nagy [[energia]]sűrűség és a vele járó óriási [[hőmérséklet]] és [[nyomás]].<ref>{{cite web | url=http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/oxford-typotex-kemiai/ch01s05.html | title =Elemek eredete | publisher = |work=tankonyvtar.hu | accessdate =2012-06-08 |language=magyar}}</ref> Ez tágult és hűlt, valamint a gőzlecsapódáshoz és a víz fagyásához hasonló, de [[elemi részecske|elemi részecskékhez]] kapcsolódó [[Halmazállapot|fázisátmeneteken]] ment át.<ref>{{cite web | url=http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/kulonszamok/k0003/fodor.html | title =Fodor Zoltán: Az anyag eredete a világegyetemben | publisher = |work=termeszetvilaga.hu | accessdate =2012-06-08 |language=magyar}}</ref>
Nagyjából 10<sup>−35</sup> másodperccel a [[Planck-korszak]] után egy fázisátmenet a világegyetem [[exponenciális növekedés]]éhez vezetett, melyet [[kozmikus infláció]]nak nevezünk. Miután az infláció megállt, az anyag [[kvark-gluon plazma]]állapotban volt, melyben az összetevő részecskék mind [[fénysebesség]]hez nagyon közeli sebességgel ([[relativitáselmélet|relativisztikusan]]) mozogtak. Ahogy a világegyetem tovább tágult, a hőmérséklet csökkent. Egy bizonyos hőmérsékleten, egy ma még nem ismert fázisátmenet, az úgynevezett [[bariogenezis]] során a kvarkok és gluonok olyan [[barion]]okká álltak össze, mint például a [[proton]] és a [[neutron]], valamiképpen létrehozva az anyag és az [[antianyag]] közötti aszimmetriát. Még alacsonyabb hőmérsékleten további [[szimmetriasértés|szimmetriasértő]] fázisátmenetek léptek fel, melyek [[alapvető kölcsönhatások|a fizika erőit]] és [[elemi részecske|elemi részecskéit]] a ma ismert alakra hozták. Később néhány proton és neutron összekapcsolódott az úgynevezett [[primordiális nukleoszintézis]] során, megalkotva a világegyetem [[deutérium]]- és [[hélium]][[atommag]]jait. Ahogy a világegyetem hűlt, az anyag egy része lelassult, már nem mozgott relativisztikusan, és a [[nyugalmi tömeg]]nek megfelelő energiasűrűséget főként már a [[gravitáció]] uralta a korábbi [[elektromágneses sugárzás|sugárzás]] helyett. Nagyjából a 380 ezredik évben az atommagok és az [[elektron]]ok [[atom]]okká (főként [[hidrogén]]né) álltak össze; ami által a sugárzás levált (lecsatolódott) az anyagról, és nagyjából zavartalanul folytatta az útját a térben. Ennek a maradványa a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás.
Az idő során a nagyjából egyenletes eloszlású anyag kissé sűrűbb régiói magukhoz vonzották a környező anyagot, és egyre sűrűbbé váltak, és ködöket, [[csillag]]okat, [[galaxis]]okat és egyéb csillagászati szerkezeteket hoztak létre. Ennek a folyamatnak a részletei a világegyetemet alkotó anyag mennyiségétől és fajtájától függenek. A három lehetséges típust [[hideg sötét anyag]]nak, [[forró sötét anyag]]nak és [[barionos anyag]]nak nevezzük. A legpontosabb méréseink (a [[WMAP]]-é) azt mutatják, hogy a hideg sötét anyag a domináns a világegyetemben. A másik kettő típus a világegyetem anyagának kevesebb mint 20%-át alkotja.
| |||