„Osztrák közgazdaságtani iskola” változatai közötti eltérés

Az eredendő kamat nem a tőke használati díja. Az időigényes gyártási, előállító folyamatok amikre Böhm-Bawerk és későbbi közgazdászok hivatkoztak<ref>A termelés - ahogy Böhm és Bawerk fogalmazott - hosszadalmas/körülményes, értve ezalatt, hogy időt vesz igénybe. Tőkét használ fel, amely már rendelkezésre áll (úgymond késztermék), azért hogy a nem mesterségesen létrehozott termelési tényezőket – mint a föld vagy a munkaerő – valamilyen kimenetté konvertálja. Ezek az úgynevezett ‘körülményes/hosszadalmas’ termelési módszerek azok, amelyek ugyanazon inputból más termelési módszereknél nagyobb kimeneti értéket produkálnak. Böhm-Bawerk úgy érvelt, hogy a tőke nettó hozama az –úgy szólván - a hosszadalmasság árán előállított többlet eredmény.</ref> valójában nem magyarázza meg a kamat jelenségét. Éppen ellenkezőleg, az eredendő kamat jelensége ad csupán magyarázatot arra, hogy miért a kevésbé körülményes, hosszadalmas folyamatokra esik a választás annak ellenére, hogy az időigényesebb folyamatok nagyobb fajlagos értéket állítanának elő termelési egységenként.

 

A kamat eredendő jelensége nem egy ár, amit a tőke piacán a kereslet és a kínálat alakít. A nagysága nem a kereslet és kínálat arányán múlik. Valójában az eredendő kamat mértéke határozza meg a tőke iránti keresletet és a tőke kínálatát. Az határozza meg hogy a meglévő termékek mekkora részét áldozzuk fel a jelenben a szükségletek kielégítésére, és mi az amit a távolabbi jővőre teszünk félre. A megtakarítás mozgatórugója nem a kamat. A kamat nem ösztönzője a megtakarításnak, sem pedig jutalom amiért önmegtartóztatva feladjuk a fogyaztást a jelenben és megtakarítunk. A kamat a jelenbeni és az elodázott fogyasztás értékelésbeni viszonya.