„Misztótfalusi Kis Miklós” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
57. sor:
A nyomdász-író jelentőségére már kortársai felfigyeltek. Amikor [[Amszterdam]]ba ment a nyomdászat titkait eltanulni, [[Bethlen Miklós (kancellár)|Bethlen Miklós]] azzal biztatta: "Csak lopd el Hollandiának mesterségeit és tsináljunk Erdélyből egy kis Hollandiát", s a misztótfalusi jövevényből az idegenben olyan mester lett, akitől a georgiai fejedelem, a toscanai herceg, sőt a Vatikán is betűket rendelt. A maga elé tűzött hivatás, hogy az elmaradt erdélyi magyar parasztság műveltségét emelje, hazahozta Kolozsvárra, ahol nyomdát állított fel. Ha itthon alul is maradt küzdelmeiben, [[Nagyenyed|enyedi]] kollégista társa, [[Pápai Páriz Ferenc]] [[Költészet|vers]]ben búcsúztatta halálakor, s ezt ''Erdélyi Féniks Tótfalusi Kis Miklós...'' c. alatt [[Bod Péter]] [[1767]]-ben ki is adta Nagyenyeden.
Válogatás jelent meg műveiből [[Tordai Zádor]] bevezetőjével ([[1954]]); [[Jancsó Elemér]] ''Misztótfalusi Kis Miklós öröksége'' címmel írt róla az [[Utunk]]ban (1954/10); [[Szabó Lajos (író, 1913–1982)|Szabó Lajos]] ''Mentség'' c. drámában elevenítette fel a közel három évszázados nyomdász-tragédiát ([[1955]]), a darab azonban csak jóval később került színre Temesvárt, amikor is a főhőst Sinka Károly, Pápai Páriz Ferencet Fábián Ferenc és Bethlen Miklóst Mester András játszotta (1970).
Az [[1970-es évek]] elején a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület a kiemelkedő teljesítményt nyújtó könyvművészek, tipográfusok, grafikusok számára [[Tótfalusi Kis Miklós-díj]]at alapított a tiszteletére.
| |||