|
[[Gudmund Schütte]] Dán történész megkísérelte a Ptolemaiosz-térkép Dániát ábrázoló részét rekonstruálni. Ez a térképrészlet több helység és törzs nevét is tartalmazza. A legérdekesebb részei a térképnek az [[Elba (folyó)|Elba]]-folyótól ''(Albis)'' északra fekvő [[Jutland]] [[félsziget]], nyugaton a ''Saxonôn'' [[Nesoi|Nesôi]] (Νησοι) ([[Szigetvilág]]), keleten a ''Skandiai'' Nêsoi, amely egy ''Skandia'' nevű nagyobb szigettől nyugatra fekszik.
Északra Jutlandtól egy harmadik ''Alokiai'' Nêsoi nevű szigetvilág fekszik. Délre ''Albis'', a ''[[Longobárdok|Lombardok]]'' és tőlük északra a ''[[Szaxonok]]'' találhatóak. Jutland nyugati partvidékén a ''Sigulônes'', és a ''Sabaliggiók'', a ''Kobandoi'', a ''Eundusioi'', legészakabbra pedig a ''Kimbroik'' találhatók. A középső és a keleti terület a ''Kimbrikê'', a ''Chersonêsos'' és a ''Charudes'' nép látható.<ref>Jernalderen, Turistforeningen for Danmark, Årbog 1961, redigeret af Kristjan Bure, 1961.</ref>
== Népek nevei a térképen ==
Ptolemaiosz Geográfiájában - mely részben a Kr. u. 100 körül élt Türoszi Marinus adatain alapszik - találunk olyan népneveket, melyek a magyar nép előtörténete szempontjából is jelentőséggel bírhatnak: a III. könyv 5. és az V. könyv 9. fejezet (Európa Nyolcadik Térképe) foglalkozik Európai Szármáciával, melynek területén szerepelnek a következő népnevek: ''Alauni'' (alánok, Európai Szármácia több pontját lakták), ''Chuni'' (a Basternok és a Roxolánok között a Borüszthenész/Dnyeper folyónál), ''Avarini'' (avarok? a Visztula forrásvidékén), ''Savari'' (a Borusci néppel a Ripaeos-hegyekig laknak; itt a Szeverján szláv törzsről lehet szó), ''Suardeni'' (a Don-könyöktől északra), ''Materi'' (a Volga-könyöknél laknak, a Suardeni szomszédságában; utóbbi két név az V. könyv 9. fejezet 16 és 17. részében szerepel). A Chouni népnév O. Maenchen-Helfen szerint nem vonatkozhat a hunokra, hanem az urugund népnév lerövidítése lehet (ld. The World of the Huns, Chapt. X. Early Huns in Eastern Europe); ugyanakkor Maenchen-Helfen lehetségesnek tartja törökös népek korai kelet-európai jelenlétét, Jordanes gót történetének Alpzuri, Itimari stb. nevei alapján, melyeket azonban Jordanes tévesen vesz át Priscustól, aki e népeket nem a hunok előtt, hanem 433-ban említi. Az Avarinoi nevet hasonlóképpen történetietlen lenne az avarokhoz társítani. A Souardenoi és a Materoi nevek viszont meglehetősen jól azonosíthatók a szavárd és a magyar népnevekkel, s a szavárdokkal kapcsolatban ezt megerősíti már Plinius adata a Meótisz körül lakó "Sardi Scythae" (és Siraci) néppel kapcsolatban (Nat. hist. IV. 26,83; suard = sard; ld. Caius Plinius Caecilius szócikk, A Naturalis Historae egyes népnevei c. bekezdés, Wikipedia). Eszerint a magyarok és szavárdok már a Kr. u. 2. század közepe táján Európai Szármácia területén éltek, a hunok előtt mintegy kétszáz évvel, ami a magyar és a hun őstörténet egy alapvető különválasztását igényli, legalábbis a hunok nyugatra jövetele, a 375 körüli idők előtt. A legkorábbi magyar krónikák, Anonymus és Kézai is lényegében ezt támasztja alá, s a krónikáinkban szereplő hun-történet minden bizonnyal a valóban hun és ogur eredetű eszkilektől vagy székelyektől származik, s már a középkorban kiterjesztették a magyarság egészére. Az első magyar uralkodó dinasztia eredethagyományában azonban nem találunk olyan megbízható családfát, mely valóban visszavezethető lenne Attila hun királyig (ellentétben a szintén ogur/onogur eredetű óbolgárokkal, ld. O. Pritsak: Die bulgarische Fürstenliste, Wiesbaden, 1955). Az ősmagyarság és a szavárd-magyarok korai sarmatia-i tartózkodását megerősítik az antropológiai kutatások (Tóth Tibor, 1965, 1969) és a filológia is (T. Pekkanen: On the Oldest Relationship between Hungarians and Sarmatians, Ural-Altaische Jahrbücher, Bd. 45. 1973). Az ősmagyarság feltehetőleg már a bronzkor óta ezen a területen élt s a szavárdokkal együtt részt vett az uráli bronzkor kulturális és nyelvi horizontjának megteremtésében, azon déli eredetű, indoiráni vagy preiráni népcsoportok között, melyek létrehozták e kultúrákat, a legújabb genetikai vizsgálatok ugyanis kétséget kizáróan igazolták a magyarság és a legközelebbi nyelvrokonainknak tartott obi ugorok (hantik, manysik) közötti genetikai távolságot.
Középkori Ptolemaiosz-térképek is föltüntetik a fenti népcsoportokat, így például a Martin Waldseemüller-féle világtérkép (1507).
== Ptolemaiosz-világtérképek a neten ==
|
