„Mesteralak” változatai közötti eltérés

11 bájt hozzáadva ,  12 évvel ezelőtt
Mivel a mesteralakok a négy osztóvonal (vízszintes, függőleges, jobbharánt és balharánt) által létrejövő geometriai alakzatok, a számuk viszonylag könnyen behatárolható, mert a pajzs tagolása nem történhet tetszőleges, azaz végtelen módon. A mesteralakok szerkezeti alapú rendszerezése nagyok régi hahgyományra tekinthet vissza a heraldikában. Már [[Clément Prinsault|Prinsault]], [[John Guillim|Guillim]], [[Philipp Jacob Spener|Spener]], [[Johann Christoph Gatterer|Gatterer]] stb. is kísérletet tett a pajzstagolások szerkezeti alapú rendszerezésére. Azt mondhatjuk, hogy ezzel a kérdéssel szinte minden ismert heraldikus foglalkozott, hiszen a címereket ezen a módon lehet a legjobban rendszerezni.
 
A legegyszerűbb mesteralak az egyszínű [[tarpajzs]]. Ilyen kevés van, mert a pajzsot általában valamilyen [[osztóvonal]] részekre tagolja. Így a mesteralakok következő csoportja a [[pajzstagolás]] (fr: partition de l'écu), mely nagyrészt [[alap]] vagy [[mező]] funkcióban áll. A legfontosabb pajzstagolások: a [[vágott]], [[hasított]], [[harántol]], [[balharántolt]], [[négyelt]] és [[harántnégyelt]] pajzsok. (A pajzstagolás lehet kettőnél több színű is, a mesteralakoknál, például a [[pólya|pólyánál]] azonban a két szélső tagolás színének azonosnak kell lennie.) Végül a harmadik csoportba a tulajdonképpeni (vagy fő) mesteralakok sorolhatók, melyek mindig egy mezőben vagy alapon helyezkednek el. Ezek egyeztethetők a fő pajzstagolásokkal: [[pólya]], [[cölöp]], [[harántpólya]], [[balharántpólya]], [[kereszt (heraldika||kereszt]], [[harántkereszt]].
 
[[Kép:Mesteralak-diminutívák.png|500px]]
8 761

szerkesztés