„Zsebkendőszavazás” változatai közötti eltérés

a (→‎Következményei: jogász -> jogtudós AWB)
A századforduló körül [[Bécs]]ben kaotikus politikai állapotok uralkodtak, a Monarchia osztrák része gyakorlatilag lebénult az ottani ellenzék és a kormány politikai csatározásaiban. Emiatt a [[kiegyezés]] óta tízévente kötelezően megújítandó gazdasági kiegyezés esedékes, 1897-es tárgyalásai is eredménytelennek bizonyultak, mivel a bécsi ellenzék ellehetetlenítette az osztrák tárgyaló feleket.
 
Ennek áthidalására [[1898]]-ban a magyar kormány megalkotta az ún. [[Ischli klauzula|ischli klauzulát]], ami a magyar részről egyoldalú, ideiglenes meghosszabbítását mondta ki a szerződésnek. Erre azért volt szükség, mert a szerződés nélkül Magyarország gazdaságilag jelentősen lebénult volna. Az osztrák kormány ugyanezen okból szintén hasonlóképp volt kénytelen cselekedni. Az újratárgyalás ilyetén „feladása” (elmaradása) miatt a magyar ellenzék országos demonstrációkat szervezett és a parlamentben is [[Obstrukció (politika)|obstrukcióval]] lassította a törvényhozást, amibe végül a [[Bánffy-kormány]] 1899-ben belebukott. Az őt követő [[Széll-kormány]]nak is csak [[1902]]. [[december 31.|december 31]]-én sikerült végül nyélbe ütnie a paktumot. Mivel [[Széll Kálmán (politikus)|Széll Kálmán]] a tárgyalások során végig erélytelenül lépett fel (valamiféle osztrák kompenzációban bízva, ami végül elmaradt), az aláírást követően 1903 elején az országgyűlési ellenzék újra [[Obstrukció (politika)|obstrukcióba]] fogott. Ennek eredményeként a parlament nem tudta elfogadni a soros költségvetési törvényt az előírt határidőn belül, ami automatikusan a Széll kabinet bukását jelentette. Mivel ez a következő, [[első Khuen-Héderváry-kormány|(első) Khuen-Héderváry-kormány]]nak sem sikerült (alig négy hónap után belebukott), megnyílt az út [[Tisza István]] előtt, aki [[1903]]. [[november 3.|november 3]]-án alakíthatta meg [[Első Tisza István-kormány|első kormányát]].
 
==Az ellenzéki obstrukció letörése==
A zsebkendőszavazás másnapján, [[november 19.|november 19-én]] megalakult az ellenzéki választási szövetség, amely a teljes parlamenti ellenzéket (és az azon kívüliek egy részét is) ''[[szövetkezett ellenzék|Szövetkezett Ellenzék]]'' (avagy ''szövetkezett balpárt'') néven teljes egészében egyetlen, egységes választási [[koalíció]]ba tömörítette.
 
Szintén a szavazást követő napokban számos prominens politikus hagyta el a [[Szabadelvű Párt]]ot (például [[Széll Kálmán (politikus)|Széll Kálmán]], [[Wlassics Gyula (jogtudós)|Wlassics Gyula]], [[Teleki Pál]], [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]], [[Bánffy Miklós (író)|Bánffy Miklós]], stb.). Egy részük [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]] vezetésével előbb „disszidensek” néven léptek fel (az [[1905-ös választások]]on is e néven indultak) s csatlakoztak a szövetkezett ellenzékhez is, majd a választások után megalakították az [[Országos Alkotmánypárt]]ot.
 
A parlamentben ellehetetlenült állapotok és a [[közvélemény]] példátlan polarizálódása miatt [[1905]]. [[január 3.|január 3-án]] a király feloszlatta az országgyűlést, és új választásokat írt ki a hónap végére-február elejére. A választási küzdelem az addig harminc éven át mindig abszolút parlamenti többséggel kormányzó, a magyar politikát uraló [[Szabadelvű Párt]] kisebbségbe jutásával (azaz vereségével) végződött a Szövetkezett Ellenzékkel szemben.