„Michael Faraday” változatai közötti eltérés

a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 31.46.247.127 (vita) szerkesztéséről Pagony szerkesztésére
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 31.46.247.127 (vita) szerkesztéséről Pagony szerkesztésére)
Ő találta fel a később [[Bunsen-égő]] néven ismertté vált hőforrás első változatát.
 
sánakMichael Faradayt a történelem egyik legnagyszerűbb tudósának tartják. Néhány tudománytörténész úgy emlegeti őt, mint a természettudomány-történet legnagyobb kísérletezőjét. Ez nagyban köszönhető az [[elektromosság]] területén kifejtett erőfeszítéseinek, amely lehetővé tette, hogy a technológia képessé vált az elektromosság felhasználásra.
 
A [[Elektromos kapacitás|kapacitás]] [[SI mértékegységrendszer|SI]] egysége, a [[farad]], róla kapta a nevét, valamint a [[Faraday-állandó]], ami egy mol [[elektron]] töltését jelenti (kb. 96 485 [[coulomb]]).
[[Fájl:M Faraday Lab H Moore.jpg|thumb|300px|Faraday a laboratóriumában (akvarell)]]
 
Legkiemelkedőbbet az elektromosság területén alkotott. [[1821]]-ben, nem sokkal azután, hogy a dán fizikus és kémikus, [[Hans Christian Ørsted]] felfedezte az [[elektromágnesség]] jelenségét, Davy és a brit tudós, [[William Hyde Wollaston]] megpróbálkozott egy [[Villanymotor|elektromotor]] tervezésével, de sikertelenül. Faraday a két férfival megvitatva a problémát folytatta két találmányának fejlesztését, melyet elektromágneses perdületnek hívott: ez folyamatos körmozgást végzett egy drót körül, ami a cirkuláris mágnesmágneses erőből eredt. Egy mágnessel meghosszabbított drótot egy higanymedencébe téve a drót képes volt a mágnes körül forogni, ha egy kémiai elemből származó árammal látták el. Ez a találmány [[egypólusú motor]] néven vált ismertté. Ezek a kísérletek és találmányok képezik a mai elektromágneses technológia alapját. Faraday meggondolatlanul anélkül tette közzé az elért eredményeket, hogy lerótta volna Wollaston és Davy felé fennálló tartozását, és a köztük keletkező vita azt eredményezte, hogy Faraday néhány évre lemondott az elektromágneses kutatásról.
 
Ebben a helyzetben egyértelmű, hogy Davy megpróbálhatta lassítani Faraday tudóssá emelkedésének folyamatát (vagy természetfilozófussá válását, ahogy később ismertté vált). 1825-ben például Davy az optikai lencsével folytatott kísérletek felé terelte őt, amivel 6 évet foglalatoskodott igazi eredményesség, siker nélkül. Még nem következett be Davy halála, amikor 1829-ben Faraday felhagyott ezzel az eredménytelen tevékenységgel és olyan törekvések felé fordult, melyek jövedelmezőbbek voltak.