„Tavaszi offenzíva (első világháború)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a linkcsere
aNincs szerkesztési összefoglaló
28. sor:
{{Tavaszi offenzíva (első világháború)}}
 
Az 1918 márciusában indított '''tavaszi offenzíva''' vagy '''Kaiserschlacht''' ("a császár csatája", ismert még ''Ludendorff-offenzíva'' néven is a német vezérkari főnök után) német támadássorozat volt a [[nyugati front (első világháború)|nyugati fronton]] az [[első világháború|I. világháború]] alatt. A eredeti tervek szerint a támadássorozat négy hadműveletből állt, ezeknek a németek fedőneveket adtak: ''Michael'', ''Georgette'', ''Blücher-Yorck'' és ''Gneisenau''. Az ötödik támadás [[második marne-i csata]] néven híresült el. A támadássorozat révén, amely meglepetésként érte a szövetségeseket, a németek mélyen benyomultak a szövetséges vonalak mögé és 1914 óta a legnagyobb területi nyereségeket vívták ki. A német hadvezetés ugyanis ráébredt, hogy a háborút azelőtt kell megnyernie, mielőtt az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] tevőlegesen részt tud venni a nyugati front hadműveleteiben. A támadás megindításának másik oka az volt, hogy a [[Bresztbreszt-litovszki béke]] eredményeként 33 német hadosztályt tudtak kivonni a [[keleti front (első világháború)|keleti frontról]] és azokat átcsoportosították a nyugati frontra.<ref name="honved">{{cite web |url=http://www.honvedelem.hu/news/21076/marne-tersegeben-ert-veget-az-els%C3%B5-vilaghaboru |title= Marne térségében ért véget az első világháború |work=honvedelem.hu |archiveurl= |archivedate= }}</ref>
 
A négy támadás révén a németek el akarták vonni a szövetségesek erőit az utánpótlást biztosító francia és belga kikötőktől, majd ezeket a kikötőket elfoglalva elvágták volna a maradék brit-francia erőket a létfontosságú utánpótlástól. A támadás megindítása után azonban a vártnál hevesebb ellenállás miatt módosítani kellett a terveket és végül a támadás súlypontja áttevődött a front másik szakaszára. A támadás kezdeti szakaszában szinte pánik uralkodott el a szövetséges katonák és tisztek között, akik korábban azt hitték, hogy Németország közel áll az összeomláshoz. A szövetséges hadvezetésnek közel 3 hónapjába telt, amíg a támadást meg tudták állítani és a frontvonalakat meg tudták szilárdítani.