„Nagy Vilmos (katonatiszt)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ragozás, egyszerűsítés, mondatszerk jav. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
18. sor:
[[Székelyek|Székely]] református köznemesi családba született. Ősei nemeslevelüket 1676-ban, [[I. Apafi Mihály|Apafi Mihály]] erdélyi fejedelemtől kapták. A ''nagybaconi'' előnév a család lakhelyére [[Nagybacon]]ra utal. Édesapja a korán elhunyt Nagy Zsigmond vagyontalan bányamérnök egy telegdibaconi<ref group="m">[[Nagybacon]] (''Bățanii Mari'') 1877-ben egyesült Sepsibaconból (Csinód) és a [[Barót-patak]] északi partján fekvő Telegdibaconból. Az egyik részt a sepsiszékelyek a másikat a [[Székelyek#Bihari (telegdi) székelyek|telegdiszékelyek]] alapították, ezért használtak a nevek esetén is megkülönböztetést (alapértelmezésként nagybaconiként sepsiszékelyeket értettek). [http://erdely.ma/dokumentum.php?id=111143&cim=a_felreismert_falu_nagybacon_1 A félreismert falu, Nagybacon]</ref> gyalogszékely<ref group="m">A székelységnek három társadalmi rétege volt: ''gyalogok'', ''lófők'' és ''előkelők'' ([[primor]]).</ref> család sarja volt. Özvegységre jutott édesanyja, a német ősökkel is rendelkező, [[Hunyad megye|Hunyad megyéből]] származó Hermann Vilma, családja segítségével egyedül nevelte fel fiait.<ref name=3szek.ro>{{cite web|url=http://www.3szek.ro/load/cikk/32369/vitez_nagybaczoni_nagy_vilmosra_emlekezunk |title=Vitéz Nagybaczoni Nagy Vilmosra emlékezünk |author=Nagybaczoni Molnár Ferenc |publisher=3szek.ro |date=2010-10-11 |accessdate=2015-10-09}}</ref>
A családfő halála után az édesanya szüleihez, [[Szászváros]]ba költöztek és Vilmos ott végezte el az elemi és a középiskolát. Eredetileg építész szeretett volna lenni, de édesanyjának nem volt vagyona gyermekei taníttatására, így más lehetőség híján, [[Nagy Béla (katonatiszt)|Béla]] bátyjával együtt, a díjmentes képzés miatt a katonatiszti iskolát választották.{{refhely|Károlyfalvi József|5. old.|azonos=KJ5}}<ref name=3szek.ro/><ref name=erdely.ma>{{cite web|url= http://erdely.ma/dokumentum.php?id=111141&cim=egy_elfelejtett_tabornok_nagybaczoni_nagy_bela |title= Egy elfelejtett tábornok, Nagybaczoni Nagy Béla |author= Nagybaczoni Molnár Ferenc |publisher= erdely.ma |date= 2012-02-20 |accessdate= 2015-02-23}}</ref>
=== Pályája elején ===
A szászvárosi református Kuún Kollégium főgimnáziumában, 1902-ben jeles eredménnyel érettségizett, ezért a [[Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia|Ludovika Akadémiát]] „teljesen díjmentesen” végezhette 1902 és 1905 között, ahol végig évfolyamelső volt. 1904. március 24-én parancsnoka, Vajna tábornok dicséretben részesítette az alábbi indoklássalː
{{Idézet|… a kötelességteljesítés útján jó példával járt elől, a helyes közszellem megteremtéséért buzdítással munkálkodott, gyengébb tehetségű társait pedig tanulmányaikban készséges igyekezettel támogatta.{{
A Ludovikát elvégezve hadnaggyá avatták és hivatásos katonai pályafutását a [[szabadka]]i 6. gyalogezrednél kezdte meg. Bár a [[Magyar Honvédség|Magyar Királyi Honvédséget]] (főleg karrierlehetőség szempontjából) annak idején hátrányosabbnak tekintették, mint a közös [[k. u. k.]] alakulatokat, azonban a honvédség magyarabb, hazafiasabb szellemű volt és később innen is sok kiemelkedő képességű katona került ki. A csapatszolgálat nem elégítette ki érdeklődését, ezért 1909 és 1912 között elvégezte a [[Theresianum Katonai Akadémia|bécsi hadiakadémiát]]. 1912-ben kötött házasságot anyai ágon első fokú unokahúgával, sepsibaconi Nagy Zelmával, akitől hat gyermeke született, de közülük csak négy érte meg a felnőttkort. Gyermekeiket református hitben és hazafias szellemben nevelték.<ref name=3szek.ro/>{{refhely|Károlyfalvi József|6. old.}}
29. sor:
1912-ben a 79. gyalogdandár vezérkari tisztje lett főhadnagyként és harmincévesen már századosként harcolt az [[első világháború]]ban. Részt vett a [[Szerbia]] elleni hadműveletekben, a Szurmay-hadtest tagjaként a [[Kárpátok]]ban zajló téli csatákban, részese volt a [[gorlicei áttörés]]nek és a [[Volinyi terület|Volhíniában]] lezajlott küzdelmeknek, majd egy éven át a [[Keleti-Kárpátok]]ban az orosz csapatok ellen védekező 16. honvéd gyalogdandár vezérkarának volt hadműveleti tisztje. A hadi események során tanúsított helytállásáért [[Katonai Érdemkereszt|3. osztályú hadi díszítményes katonai érdemkeresztet]] kapott, valamint három alkalommal részesült a legfelsőbb dicsérő elismerésben.{{refhely|Károlyfalvi József|7. old.}}
1915 augusztusa és 1916 júniusa között és a háború végén, 1918 elejétől ismét a Honvédelmi Minisztériumban szolgált. Itt érte az [[őszirózsás forradalom]]. A tisztikar többségéhez hasonlóan korábbi pozíciójában maradt, remélve, hogy az új kormány legalább részlegesen megvédi az ország területi integritását. Ezért is lett a fővárosban szervezett, területvédelmi célú [[Székely Nemzeti Tanács (1918)|Székely Nemzeti Tanács]] egyik vezetője. 1919 elején [[Hírszerzés|felderítési]] adatok alapján tanulmányokat, valamint jelentéseket készített az [[Erdély]]ben előrenyomuló román erőkről és sürgette az ellenük való határozott katonai fellépést. Az erőviszonyokat figyelembe véve valószínűsíthető, hogy egy akkori gyors magyar támadás Erdély egy részének felszabadítását jelenthette volna, de az [[antant]] jóindulatában bízó [[Károlyi Mihály-kormány|Károlyi-kormány]] nem vállalta fel a katonai ellenállás veszélyeit.{{refhely|Károlyfalvi József|8. old.|azonos=KJ8}}
1919 márciusában, a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] átvette a hatalmat és a [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadsereg]] megkezdte a védekezést [[Stromfeld Aurél]] vezetésével, akihez Nagy Vilmost személyes jó kapcsolatok fűztek, így a területvédelem miatt ő is maradt a Vörös Hadseregben. Jelentős szerepe volt a [[Északi hadjárat (Magyarország)|május-júniusi északi hadjárat]] ellátásának megszervezésében, de az [[Vörösterror|állami szintre emelt terrort]] mélyen elítélte.{{refhely|Kátai Ferenc|}}
35. sor:
=== Vezénylő főtiszt ===
[[Fájl:Erdélyi bevonulás Nagy Vilmos.jpg|300px|bélyegkép|Nagybaczoni Nagy Vilmos tábornok bevonul Marosvásárhelyre, 1940. szeptember 10.]]
A háború és a [[Trianoni békeszerződés|trianoni sokk]] után formálódó új rendszer számított további szolgálataira: a minisztériumban, majd az újjászervezett [[Magyar Királyi Honvédség]] főparancsnokságán szolgált 1925-ig. Közben 1919-ben őrnaggyá, 1921-ben alezredessé, 1925-ben ezredessé léptették elő és [[Csáky Károly (politikus)|Csáky Károly]] honvédelmi miniszter szárnysegédjének nevezték ki.<ref name=3szek.ro/>{{
Rendszeresen publikált és foglalkozott a [[hadtudomány]] és a hadművészet aktuális kérdéseivel. A korszak háborúiból ([[abesszíniai háború]], [[spanyol polgárháború]]) azt a következtetést vonta le, hogy a gyorsan mozgó alakulatoknak fontos szerepük lesz a jövendő háborúk során. A [[Magyar Katonai Szemle]] 1936. februári számában így vélekedett az elkövetkező háborúrólː ''„A mozgékonyság, a gyorsaság, a meglepetés új értelmet fog kapni a jövő háborújában, sikerre csak ezen lehetőségeket kihasználva számíthatunk a várható túlerő elleni harcban.”''{{refhely|Károlyfalvi József|11. old.|azonos=KJ11}}
1927–31 között az I. vegyes dandár vezérkari főnöke, 1931–33-ban főparancsnoki szárnysegéd volt. 1934. május 1-jén ''vezérőrnaggyá'' léptették elő, majd a HM Katonai Közigazgatási Csoport főnöke lett. Altábornagyi rendfokozatát 1937. május 1-jén kapta, s a következő évtől a budapesti I. hadtest parancsnoka volt. Érdekelték a katonai sportok, személyesen is megjelent [[Lovastusa|military lovaglásokon]].{{
Ezután rövid ideig a hadsereg főparancsnokának gyalogsági szemlélője, majd egy év múlva, 1940. március 1-jén kinevezték az újonnan felállított 1. magyar hadsereg parancsnokává. Két hónap múlva megkapta a legmagasabb magyar tábornoki rendfokozatot, vezérezredessé léptették elő. A [[Bécsi döntések#A második bécsi döntés|második bécsi döntés]] nyomán visszaszerzett magyar területre 1940. szeptember 10-én a honvédség élén szintén lovon vonult be [[Marosvásárhely]]re. Az 1. hadsereg parancsnokaként szervezte az új határok biztosítását, az ideiglenes katonai közigazgatást és a lakosság élelmiszer-ellátását.
53. sor:
{{Szövegdoboz |keretszín = #A3B0BF |háttérszín = #CEDFF2 |''„Megszüntettem a munkásszázadok fogolyként való kezelését. Elrendeltem, hogy a betegeket és szolgálatra alkalmatlanokat azonnal le kell szerelni. Megköveteltem, hogy a munkaszolgálatosok ellátása megfelelő legyen… eltiltottam a rossz bánásmódot és a testi fenyítést. A legszigorúbb vizsgálatot indíttattam, majd súlyos büntetéseket szabattam ki azokra, akik a munkásszázadok embereivel brutálisan bántak, azokat bántalmazták, ütötték-verték vagy – megzsarolták. Ezek az intézkedések azonban a minisztérium tisztikarának egy részében igen nagy ellenszenvet váltottak ki irányomban. Ezek az urak egyetértettek a nyilasokkal.”''<ref name="168ora.hu">{{cite web |url= http://www.168ora.hu/tudas/nagybaczoni-horthy-szalasi-kallay-kadar-gyula-56747.html |author= Bokor László |title= A Nagybaczoni |date= 2010-06-20 | publisher= 168ora.hu |accessdate=2015-10-07}}</ref>}}
[[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós kormányzó]] [[1942]]. [[szeptember 21.|szeptember 21-én]] felkérte a [[Magyarország honvédelmi minisztereinek listája|honvédelmi miniszteri tárca]] vezetésére.
Törekedett az itthon maradt csapatok modernizálására és megőrzésére, hogy az 1918 végéhez hasonlatos összeomlás még egyszer ne következhessen be. Még minisztersége előtt küldték a keleti frontra azt a [[2. magyar hadsereg]]et, amely azután [[Voronyezs]]nél tragikus módon megsemmisült. Onnan visszatérve már sejtette, hogy nincs esély a győzelemre, bár azt ő sem tudhatta, hogy télen hol indul majd a pusztító erejű szovjet offenzíva. Miniszterként már nem volt sok mozgástere: a magyar hadsereg a németek kötelékében, azoknak alárendelve harcolt a [[Don]]-kanyarnál, és bár sürgette az utánpótlást és a körülmények javítását, kéréseit a németek nem vették figyelembe. A harcban álló csapatokat ugyan nem volt módja hazahozni, de lehetőségeihez képest minden eszközzel segítette a honvédeket, a fegyveres katonákat és hozzátartozóikat, valamint a [[munkaszolgálat]]osokat, az úgynevezett ''„muszosokat”'' is.<ref>{{cite web |url= http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20121029-donkanyar-a-nagy-vilmos-miniszter-sem-menthette-a-2-magyar.html |author= Szegő Iván Miklós |title= Tudni lehetett, hogy elpusztul a doni hadsereg |publisher= [[origo.hu]] |date= 2012-11-02 |accessdate= 2016-01-17}}</ref> <ref>{{cite web |url= http://musz.hdke.hu/#egy-targy-egy-tortenet#tabori-szazadok |title= Tábori századok |work= Lapátos Hadsereg - Munkaszolgálat a II. világháború alatt (kiállítás) |year= 2013 |publisher= Holokauszt Emlékközpont |accessdate= 2015-02-24}}</ref> Intézkedéseket hozott a munkaszolgálatosok helyzetének, a velük való bánásmód javítására. Eltörölte azokat a rendelkezéseket, amelyek a harctéri szolgálatból leváltásban, vagy az ellátmány juttatásában hátrányosan megkülönböztették öket, és fellépett az ütlegelésükkel szemben. Vagy például, amikor miniszterként a [[Kijev]] környéki szemléje során tapasztalta az ott szolgáló munkaszolgálatos katonák ruházatának hiányosságait, elrendelte, hogy az elesettek „végleg kihordott” téli egyenruháit osszák ki közöttük.<ref name="168ora.hu"/> Intézkedéseinek hatására maguk a munkaszolgálatot ellátók is elismeréssel szóltak a szolgálati körülményeikben beállt pozitív változásokról.{{refhely|Kisfaludy András}} Az [[Országház]]ban kijelentette, hogyː ''„a honvédelemben nem ismer fajokat, felekezeteket, csak jó és rossz katonákat.”''<ref>{{cite web |url= http://www.huszadikszazad.hu/1945-aprilis/bulvar/nagybaczoni-nagy-vilmos-el |publisher= huszadikszazad.hu |work= 1945 áprilisi újsághír |title= Nagybaczoni Nagy Vilmos él |accessdate= 2015-10-10 }}</ref>
59 ⟶ 61 sor:
Ezek az intézkedések és kijelentések azonban a minisztérium tisztikarában és a politikusok egy részében ellenszenvet váltottak ki. Politikai megítélése egyre romlott, hiszen akadályozta a hadseregen belüli [[antiszemitizmus]] és a muszosokkal való embertelen bánásmód érvényesülését. Élesen tiltakozott az ellen, hogy a németek kérésére {{szám|10000}} magyar zsidó munkaszolgálatost a szerbiai [[Bor (Szerbia)|Bor]] rézbányáiba küldjenek. 1943 februárjában határozottan ellenezte, hogy eleget téve a németek követelésének, magyar csapatokat küldjenek a [[Balkán (térség)|Balkánra]].<ref name="vitezirend">{{cite web |url= http://www.vitezirend.co.hu/CV%20&%20Award/vNV.htm |author= |title= vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos |publisher=vitezirend.co.hu |accessdate= 2015-10-10}}</ref>
====A 2. magyar hadsereggel kapcsolatos tevékenysége====
Nagy 1942. október 15-én utazott [[Adolf Hitler|Hitler]] [[Vinnicja|vinnyicai]] főhadiszállására bemutatkozó látogatására, ahonnét a frontra indult a hadsereget megszemlélni. Kállai Miklós ezt megelőzően részletes tájékoztatással és utasításokkal látta el, többek között arra nézve, hogy a [[2. magyar hadsereg]] utánpótlásával kapcsolatban kizárólag a [[szám|20000]] főnyi váltásra és a már megígért 2 megszálló hadosztályra szorítkozzék, többre ne tegyen ígéretet. Hitlerrel szemben gyakorlatilag nem jutott szóhoz, így kénytelen volt annak üres ígéretével távozni, hogy a 2. hadsereg meg fogja kapni a rendkívül hiányolt nagy hatású páncéltörő fegyvereket, valamint az olasz és német tartalék hadosztályok megérkeztével arcvonalát is meg fogják rövidíteni.{{refhely|Dombrády 291-292. o.}}
A fronton a 2. hadsereget a sikertelen urivi hídfőcsaták utáni állapotban találta, 200 km hosszú védőállásokban. A hadsereg parancsnoka, [[Jány Gusztáv]] vezérezredes tájékoztatta a hadsereg helyzetéről és feladatairól, melyeket erősítések híján nem tudott ellátni. Jány közölte, hogy az adott körülmények között nem tud felelősséget vállalni a hadseregért és felmentését kéri. Nagy a vele baráti viszonyban álló Jány megnyugtatásán kívül nem tudott ígéreteket tenni, hiszen kötötte Kállai miniszterelnök utasítás. Sem a magyar politika, sem a hadseregvezetés nem óhajtotta a 2. magyar hadsereg megerősítését. Jány kérése ellenére a hazai Turán harckocsikból nem pótolhatta a 2. hadsereg megfogyatkozott harckocsiállományát, mivel rendkívüli nehézségek árán felszerelés alatt álló két páncéloshadosztályt Románia ellen viselt háború esetére hozták létre. Nagy Weichs vezérezredest, a német hadseregcsoport parancsnokát felkeresve kérte a hiányok megszüntetését. Weichs megértően viselkedett, de ígéreteket maga is hiányokkal küzdve nem tett.{{refhely|Dombrády|292-294. o.}}
Nagy Horthyhoz fordult értékelésével, miszerint „egy pillanatig sem kétséges előtte, hogy a hadsereg jelen állapotában a vonalat megvédeni nem tudja, azt az oroszok át fogják törni.” Nagy a 2. hadsereg utánpótlása, nyomorúságos helyzetének javítása és a kormánynak az erők megőrzésére irányuló, saját maga által is támogatott politikája közti ellentétet nem sikerült feloldania. [[Hermann Göring|Göring]] 50. születésnapja alkalmából 1943. január első napjaiban Nagy Berlinben vendégeskedett, de a Reichsmarschall előtt nem került szóba a 2. hadsereg felszerelése. [[Wilhelm Keitel]] már a szovjet támadás január 12-i megindulása után továbbra is üresnek bizonyuló ígéretekkel igyekezett megnyugtatni Nagyot a hiányzó felszerelésre és a 2. hadsereg helyzetének tisztázására vonatkozóan.{{refhely|Dombrády|298-299. o.}}
Nagy február végén a kormányt tájékoztatva beszámolt a mintegy [[70000]] fő megmaradt állományról, a 70%-os anyagi veszteségről, a nehézfegyverzet teljes elvesztéséről, a 367 millió pengősre becsült anyagi kárról. A magyar hadvezetés elgondolás az, fejtette ki Nagy, hogy „több embert nem küldünk ki a harctérre és több felszerelést sem.” A 2. hadsereg Belgorod közelében összevont maradványainak hazahozása céljából Kállai és Nagy egyaránt szükségesnek tartották, hogy további megszálló hadosztályokat küldjenek a Szovjetunió területére. Ez végül az eddigi kettő mellett újabb két megszálló hadosztályt tett ki, melynél Nagy szerint „többet nem bocsáthatunk és nem bocsátunk a keleti front rendelkezésére. A kiszállítás is csak akkor indul meg, ha a 2. hadsereg zöme már hazajött”.{{refhely|Dombrády| 306-310. o.}}
====Politikai ellehetetlenülése====
Hitler a balkánra küldendő, Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök által konzultáció nélkül megígért hadosztályok megtagadását barátságtalan lépésnek tekintette és Kállait, valamint Nagyot tekintette felelősnek érte. Horthy 1943. áprilisi látogatásán a Kállai kormányt politikájáról komplett bűnlajstromot ismertetett a kormányzóval és Magyarország áldozatvállalását elégtelennek minősítette.{{refhely|Dombrády|310-311. o.}} Emiatt a szélsőjobboldali pártok politikai támadást indítottak Nagy ellen, noha magyarsága megkérdőjelezhetetlen és hazaszeretete is példaértékű volt. Üzleti kapcsolatai miatt zsidóbérencnek titulálták, „tengelyellenességgel” vádolták, interpelláltak ellene és 2. hadsereg pusztulását Nagy szűkmarkúsága következményének állították be.{{refhely|Dombrády|319-320. o.}}
[[Incze Antal]] és [[Rajniss Ferenc]] imrédista, [[Magyar Megújulás Pártja|Magyar Megújulás]] párti képviselők interpellációs tervezetet nyújtottak be a parlament 1943. május 4-i ülésére, amelyben egyrészt bátyja, [[Nagy Béla (katonatiszt)|Nagy Béla]] feleségének zsidó származását, másrészt azt kifogásolták, hogy Nagy Vilmos két részvénytársaságnál meglévő igazgatótanácsi tagságát átadta bátyjának, amit a nyilasok összeegyeztethetetlennek tartottak a honvédelmi miniszteri tisztséggel. Az interpelláció hírére Nagy a személye ellen indított általános szélsőjobboldali támadásról tájékoztatta Kállait és Horthyt, mely mögött Németországot sejtette és felajánlotta lemondását. Ezt egyikük sem fogadta el. Az interpelláció végül nem hangzott el, mert Kállay azt a háborús helyzetben tűrhetetlennek minősítve kieszközölte Hortytól az ülést elnapolását, viszont a szélsőjobb a szövegét kinyomtatva terjesztette és a támadásokat is folytatta.
Kállay ekkor a kormány megmaradása érdekében már hajlamos lett volna Nagyot meneszteni, Horthy azonban elutasította ezt. A hírszerzés lehallgatta Filippo Anfuso olasz nagykövet Rómába küldött rádiótáviratát, melyben 1943. májusában Dietrich von Jagowval folytatott beszélgetését említette. Ebben Jagow a Kállay kormány bukását remélte és Nagy menesztésének követeléséről beszélt. Kállay magához kérette Anfusót, aki további szemrehányásokat tett a német kívánságok megtagadásáért. Kállay ezután Hitler és Mussolini kívánságára hivatkozva már sikeresen meggyőzte Horthyt Nagy lemondásának elfogadásáról.{{refhely|Dombrády|320-322. o.}} A nyomásnak engedve immár sem kormányzó, sem a kormányfő nem állt ki mellette.<ref name=erdely.ma/>{{refhely|Kisfaludy András}}
=== Nehéz évek ===
| |||