„Nagy Vilmos (katonatiszt)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
63. sor:
====A 2. magyar hadsereggel kapcsolatos tevékenysége====
Nagy 1942. október 15-én utazott [[Adolf Hitler|Hitler]] [[Vinnicja|vinnyicai]] főhadiszállására bemutatkozó látogatására, ahonnét a frontra indult a hadsereget megszemlélni. Kállay Miklós ezt megelőzően részletes tájékoztatással és utasításokkal látta el, többek között arra nézve, hogy a [[2. magyar hadsereg]] utánpótlásával kapcsolatban kizárólag a [[szám|20000]] főnyi váltásra és a már megígért 2 megszálló hadosztályra szorítkozzék, többre ne tegyen ígéretet. Hitlerrel szemben gyakorlatilag nem jutott szóhoz, így kénytelen volt annak üres ígéretével távozni, hogy a 2. hadsereg meg fogja kapni a rendkívül hiányolt nagy hatású páncéltörő fegyvereket, valamint az olasz és német tartalék hadosztályok megérkeztével arcvonalát is meg fogják rövidíteni.{{refhely|Dombrády
A fronton a 2. hadsereget a sikertelen urivi hídfőcsaták utáni állapotban találta, 200 km hosszú védőállásokban. A hadsereg parancsnoka, [[Jány Gusztáv]] vezérezredes tájékoztatta a hadsereg helyzetéről és feladatairól, melyeket erősítések híján nem tudott ellátni. Jány közölte, hogy az adott körülmények között nem tud felelősséget vállalni a hadseregért és felmentését kéri. Nagy a vele baráti viszonyban álló Jány megnyugtatásán kívül nem tudott ígéreteket tenni, hiszen kötötte Kállay miniszterelnök utasítása. Sem a magyar politika, sem a hadseregvezetés nem óhajtotta a 2. magyar hadsereg megerősítését. Jány kérése ellenére a hazai Turán harckocsikból nem pótolhatta a 2. hadsereg megfogyatkozott harckocsiállományát, mivel rendkívüli nehézségek árán felszerelés alatt álló két páncéloshadosztályt Románia ellen viselt háború esetére hozták létre. Nagy Weichs vezérezredest, a német hadseregcsoport parancsnokát felkeresve kérte a hiányok megszüntetését. Weichs megértően viselkedett, de ígéreteket maga is hiányokkal küzdve nem tett.{{refhely|Dombrády|292-294. o.}}
| |||