„Nagy Vilmos (katonatiszt)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
63. sor:
====A 2. magyar hadsereggel kapcsolatos tevékenysége====
 
Nagy 1942. október 15-én utazott [[Adolf Hitler|Hitler]] [[Vinnicja|vinnyicai]] főhadiszállására bemutatkozó látogatására, ahonnét a frontra indult a hadsereget megszemlélni. Kállay Miklós ezt megelőzően részletes tájékoztatással és utasításokkal látta el, többek között arra nézve, hogy a [[2. magyar hadsereg]] utánpótlásával kapcsolatban kizárólag a [[{{szám|20000]]}} főnyi váltásra és a már megígért 2 megszálló hadosztályra szorítkozzék, többre ne tegyen ígéretet. Hitlerrel szemben gyakorlatilag nem jutott szóhoz, így kénytelen volt annak üres ígéretével távozni, hogy a 2. hadsereg meg fogja kapni a rendkívül hiányolt nagy hatású páncéltörő fegyvereket, valamint az olasz és német tartalék hadosztályok megérkeztével arcvonalát is meg fogják rövidíteni.{{refhely|Dombrády|291-292. o.}}
 
A fronton a 2. hadsereget a sikertelen urivi hídfőcsaták utáni állapotban találta, 200 km hosszú védőállásokban. A hadsereg parancsnoka, [[Jány Gusztáv]] vezérezredes tájékoztatta a hadsereg helyzetéről és feladatairól, melyeket erősítések híján nem tudott ellátni. Jány közölte, hogy az adott körülmények között nem tud felelősséget vállalni a hadseregért és felmentését kéri. Nagy a vele baráti viszonyban álló Jány megnyugtatásán kívül nem tudott ígéreteket tenni, hiszen kötötte Kállay miniszterelnök utasítása. Sem a magyar politika, sem a hadseregvezetés nem óhajtotta a 2. magyar hadsereg megerősítését. Jány kérése ellenére a hazai Turán harckocsikból nem pótolhatta a 2. hadsereg megfogyatkozott harckocsiállományát, mivel rendkívüli nehézségek árán felszerelés alatt álló két páncéloshadosztályt Románia ellen viselt háború esetére hozták létre. Nagy Weichs vezérezredest, a német hadseregcsoport parancsnokát felkeresve kérte a hiányok megszüntetését. Weichs megértően viselkedett, de ígéreteket maga is hiányokkal küzdve nem tett.{{refhely|Dombrády|292-294. o.}}
 
Nagy Horthyhoz fordult értékelésével, miszerint „egy pillanatig sem kétséges előtte, hogy a hadsereg jelen állapotában a vonalat megvédeni nem tudja, azt az oroszok át fogják törni.” Nagy a 2. hadsereg utánpótlása, nyomorúságos helyzetének javítása és a kormánynak az erők megőrzésére irányuló, saját maga által is támogatott politikája közti ellentétet nem sikerült feloldania. [[Hermann Göring|Göring]] 50. születésnapja alkalmából 1943. január első napjaiban Nagy Berlinben vendégeskedett, de a Reichsmarschall előtt nem került szóba a 2. hadsereg felszerelése. [[Wilhelm Keitel]] már a szovjet támadás 1943. január 12-i megindulása után továbbra is üresnek bizonyuló ígéretekkel igyekezett megnyugtatni Nagyot a hiányzó felszerelésre és a 2. hadsereg helyzetének tisztázására vonatkozóan.{{refhely|Dombrády|298-299. o.}}
 
Nagy február végén a kormányt tájékoztatva beszámolt a mintegy [[{{szám|70000]]}} fő megmaradt állományról, a 70%-os anyagi veszteségről, a nehézfegyverzet teljes elvesztéséről, a 367 millió pengősre becsült anyagi kárról. A magyar hadvezetés elgondoláselgondolása az, fejtette ki Nagy, hogy ''„több embert nem küldünk ki a harctérre és több felszerelést sem.”'' A 2. hadsereg Belgorod közelében összevont maradványainak hazahozása céljából Kállay és Nagy egyaránt szükségesnek tartották, hogy további megszálló hadosztályokat küldjenek a Szovjetunió területére. Ez végül az eddigi kettő mellett újabb két megszálló hadosztályt tett ki, melynél Nagy szerint ''„többet nem bocsáthatunk és nem bocsátunk a keleti front rendelkezésére. A kiszállítás is csak akkor indul meg, ha a 2. hadsereg zöme már hazajött”hazajött.”''{{refhely|Dombrády|306-310. o.}}
 
====Politikai ellehetetlenülése====