„Marosillye” változatai közötti eltérés

[[1292]]-ben az [[Ákos nemzetség]]beli Illyei család engedélyt kapott, hogy román ''(vlach)'' pásztorokat telepítsen be. [[1350]]-ben vásáros hely volt magyar lakossággal, az [[erdélyi vajda]] jelenlétében tettek tanúságot a határjárásról, ami által földjeit szétválasztották a körülötte élő románokétól.<ref>Lukinics Imre – Gáldi László: ''Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum.'' Bp., 1941, 36. és 117–118. o.</ref> A [[15. század]]ban birtokközpont volt, arany- és ezüstbányák és egy [[maros]]i rév tartozott hozzá. A Dienessi család által épített erődített nemesi lakot [[1468]]-ban említik először. [[1560]]-ban az országgyűlés elrendelte megerősítését. [[1574]]-ben [[Báthory István]] fejedelmi várrá tette és állandó őrséget helyezett el benne. A Dienessiek kihalása után a fejedelem [[1576]]-ban Bethlen Farkasnak adományozta. Ekkori uradalmához tartoztak [[Marosbrettye]], [[Bácsfalva]], [[Szakamás]], [[Vorca]], [[Alsócsertés|Csertés]], [[Viszka]], [[Füzesdbogara]], [[Kulyes]] és [[Gothátya]] falvak. [[1603]]-ban [[Giorgio Basta|Basta]] foglalta el, majd visszaadta [[Bethlen Gábor]]nak, aki a várat [[1613]]-ban, a töröktől elfoglalt [[Lippa]] mintájára bástyákkal és kőfalakkal kezdte erődíteni. [[1614]]-ben és [[1624]]-ben Bethlen Gábor itt kelt rendeleteiben a [[kálvinizmus|református]] hitre térő román papokat felmentette a jobbágyi szolgálatok alól. Bethlen [[székelyek]]et is betelepített [[Gyergyószárhegy|Szárhegyről]] a település északnyugati részére, amelyet a mai napig ''Secui''-nak neveznek, ( a Libertății, Horia, Cloșca és Crișan utcák). [[1640]]-ben 23 székely családot írtak itt össze, [[1697]]-re csupán hat gazda maradt belőlük. Lakosságának zömét román [[zsellér]] alkották, akik halászattal, hajók és kompok készítésével foglalkoztak. A várat négyszög alakú fal és árok védte, udvarán négyszintes [[Öregtorony|lakótorony]] állt, emellé [[1629]] és [[1640]] között öt helyiségből álló udvarházat építettek. A férfiágon kihalt [[Bethlen család|iktári Bethlen család]]tól a várat és az uradalmat házassága révén [[Thököly István (főúr, 1623–1670)|Thököly István]] szerezte meg. [[1670]]-ben a várat [[I. Apafi Mihály|Apafi]] fejedelem rendeletére, a Veres-bástya és a várkapu kivételével lerombolták, mert attól féltek, hogy a törökök kezére jut. Köveiből [[Thököly Imre]] építtetett újra várkastélyt, de ez [[1714]]-ben már ismét omladozott. [[1716]]-ban uradalmával együtt Kászoni János szerezte meg, ettől kezdve az általa alapított [[Bornemisza család]] birtokolta. A [[18. század]]ban és a [[19. század]] első felében mezővárosként említették. [[1746]]-ban a [[Magyar Pálos Rend|pálosok]] és a [[Ferences rend|ferencesek]] szerveztek római katolikus plébániát, amelyet [[1794]]-től saját plébános gondozott. Református egyháza [[1766]]-ban, [[Branyicska]] filiával együtt 128 főt számlált. A marosi sószállítás [[1772]]-es szabályozása után sóraktárat építettek benne. [[1784]]-ben paraszti lakossága Iosif Budai és Ion Florea papok vezetésével részt vett a [[Horea-felkelés]]ben, nemesi kúriáit [[november 29.|november 29-én]] kifosztották. [[1786]]-ban 927-en lakták, 47%-uk [[zsellér]], 24%-uk nemes, 20%-uk jobbágy és öt papi személy. [[1808]]-tól [[1818]]-ig, majd [[1825]]-től [[1865]]-ig és [[1884]]-től [[1949]]-ig [[Hunyad vármegye]] [[Marosillyei járás]]ának székhelye volt. [[1868]]-ban érte el a vasút, majd [[1899]]-ben, a Marosillye–[[Lugos]] vonal átadásával vasúti csomóponttá vált. Az [[1870-es évek]]ben építették ki az első árvízvédelmi töltést. [[1872]]-ben nyílt benne gyógyszertár.<ref>[http://mek.niif.hu/02700/02752/02752.pdf Péter H. Mária: ''Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai.'' Kolozsvár, 2002, 45. o.]</ref> [[1900]]-ban épült meg az első hídja vasból a [[Maros]]on (ez a főút mai hídja alatt található), korábban kompon lehetett átkelni, amely a Bornemisza család tulajdona volt. A folyó homokjából [[1914]]-ig aranyat is mostak. [[1890]]-ben itt kezdett el működni az első óvoda [[Hunyad vármegye|Hunyad vármegyében]]. [[1901]]-ben ''Progresul'' néven takarékpénztárat, [[1903]]-ban ''Marosillye és Vidéke'' címmel lapot alapítottak a községben. Az [[1970]]-es árvíz idején a töltés átszakadt és a Maros átlagosan két és fél méteres magasságig a város teljes területét elöntötte és 68 ház összedőlt. A katasztrofális árvíz [[1975]]-ben megismétlődött.