„Lusignan Bertalan örményországi régens” változatai közötti eltérés

 

Lusignan Bohemond [[1340]]-ben vette feleségül [[Neghiri Eufémia korikoszi úrnő|Neghiri Eufémiát]], a későbbi [[III. Konstantin örmény király|III. Konstantin]] [[Örményország uralkodóinak listája|örmény királynak]], a [[Kilikia|kis-örményországi]] Neghir és Partzerpert urának húgát, de a házasságuk gyermektelen maradt. Természetes fia, Bertalan mostohaanyjával jó viszonyt ápolt, már csak a rokoni kapcsolat miatt is, hiszen Bertalan anyja az unokatestvére volt. Bertalan [[IV. Konstantin örmény király|IV. Konstantin]] meggyilkolása után [[V. Leó örmény király|V. Leó]] trónra léptéig [[1373]]–[[1374]]-ig [[Korikoszi Mária örmény királyné]]val és Vaszil báróval, Thorosz fiával együtt a régensi tisztséget vitte.<ref name="Coll237">Lásd Rudt de Collenberg (1980:237).</ref>

V. Leó király a koronázása napján, [[1374]]. [[szeptember 14.|szeptember 14]]-én [[Szisz (történelmi település)|Sziszben]] Bertalan mostohaanyjának, az 50 éves [[Neghiri Eufémia korikoszi úrnő|Eufémia]] hercegnőnek a kezével jutalmazta az expedíciós csapatának a vezetőjét, Sohier Doulçart-t (Soherius de Sarto v. Sohier du Sart), és kinevezte Korikosz grófjává, mely birtokot Neghiri Eufémia előző férje, Bertalan apja, Lusignan Bohemond birtokolt.<ref>Lásd Rudt de Collenberg (1980:228).</ref> Sohier Doulçart V. Leóval együtt esett egyiptomi fogságba [[Szisz (történelmi település)|Szisz]] egyiptomi megszállása után [[1375]]-ben, Eufémia [[Jeruzsálem]]ben halt meg [[1381]] után, és ott is temették el az örmény Szent Jakab templomban. Bertalan végzete azonban a mai napig nem ismert.