„Esőerdő” változatai közötti eltérés

5 355 bájt törölve ,  5 évvel ezelőtt
Visszavontam Nagycsilla93 (vita) szerkesztését (oldid: 17236146) Szerkesztés nélküli copypaste
(Visszavontam Nagycsilla93 (vita) szerkesztését (oldid: 17236146) Szerkesztés nélküli copypaste)
{{DEFAULTSORT:Eso~erdo~}}
[[Kategória:Esőerdő| ]]
 
Trópusi esőerdők szintezettsége
 
A társulás szerkezetének kialakításában, mint mindenütt, úgy a trópusi esőerdőkben is a növények a meghatározók. A csapadék és a hő nem korlátozza fejlődésüket, egyedül a sűrűségben beálló fényhiány állít akadályt növekedésük útjába. A növények a fényért való versengés következtében több szintben helyezkednek el. Az egyes szinteken eltérő fényigényű népességek élnek. A szintezettség mértéke az összes erdőtársulás között itt a legnagyobb. A felső lombkoronaszintet gyors növekedésű óriásfák alkotják, amelyek versenytársaikat maguk mögött hagyva sok fényhez jutnak. Távol állnak egymástól, lombkoronájuk nem zárul össze. A dél-amerikai esőerdők óriásfái közé tartoznak a gazdasági szempontból is jelentős, színes törzsű mahagóni- és ébenfák. Magasságuk eléri a 60 m-t is.
 
A középső lombkoronaszint fái is fénykedvelők. Lomsátruk záródik, ezért csak kevés fényt enged át az alsóbb szintekre. A középső lombkoronaszint jellemző növénye a kaucsukfa, amelynek tejnedvéből állítják elő a természetes gumit.
 
Az alsó lombkoronaszintben élő fák árnyékkedvelők. Fejlődésükhöz a gyengébb megvilágítás a kedvező. Gazdasági szempontból is jelentős növénye a kakaófa és a szágópálma. Az esőerdők középső – alsó szintjeiben élő fáknak nagy felületű, viaszos leveleik vannak, ezért lepereg róluk a csapadékvíz. A levelek különleges alakja is segíti a felesleges víz elvezetését.
 
A trópusi esőerdők szintezettsége A cserjeszint és a gyepszint növényei árnyékkedvelők. A trópusi esőerdőben az utóbbi két szint a fényhiány miatt meglehetősen fejletlen. A cserjeszint jellemző növényei a bambuszok, a gyepszintben gyakoriak a páfrányok. Meglepő, de a trópusi esőerdők gyepszintjében élő fajokkal itthon is gyakran találkozhatunk. Az alacsony fényigényű begóniák és filodendronok közkedvelt szobanövények. A trópusi esőerdők fái örökzöldek, vagyis leveleiket nem egyszerre hullatják le, hanem folyamatosan váltják. A lehullott levelekből a talajon nem alakul ki avarréteg, mivel a magas hőmérséklet kedvez a lebontó szervezetek – baktériumok, gombák – működésének. A talajban emiatt nagyon kevés a humuszvegyület. Alacsony a tápanyagtartalom is, hiszen a növények gyorsan felveszik az ásványi sók jó részét, a maradékot pedig a sok csapadék kimossa a talajból az alsóbb rétegekbe. A fák gyökerei ezért nem hatolnak mélyre, hanem a felszínhez közel ágaznak szét. A felszín közelében futó gyökérzet azonban nem biztosít szilárd támaszt a sokszor 50–60 m magasra is megnövő óriásfáknak. Ezért ezeknek különös, támpillérekhez hasonló palánkgyökereik vannak.
 
A fafojtó növények sűrűn körbefogják a támasztékul szolgáló fatörzsét.
 
Kúszónövények
 
A fényért való versengés egy különlegesen alkalmazkodó növénycsoport kialakulását eredményezte a trópusi esőerdőkben. A kúszónövények, más néven liánok a magasabb fáktörzsére, ágaira csavarodva törnek a fény felé. A földben gyökereznek, a fát rendszerint csak támasztékul használják, nem károsítják. Akadnak köztük „fafojtók” is, amelyek valósággal beszövik a falombkoronáját, elveszik leveleitől a fényt, így az idővel elpusztul. A liánok az esőerdőben olyan sűrű szövedéket alkothatnak, hogy nagyon megnehezítik a mozgást, az előrehaladást. Az utazók elengedhetetlen szerszáma a bozótvágó kés, ezzel nyitnak utat maguk előtt a rengetegben.
 
A kúszónövények több szintben helyezkednek el az esőerdők fáin.
 
Fán lakó növények
 
A trópusi esőerdőkben gyakoriak a fán lakó növények. Magjaik a fák ágai között található korhadékokban csíráznak ki, és innen nyerik tápanyagaikat is. Érdekes módon a legnagyobb gondot a víz felvétele és megtartása jelenti számukra. A legtöbb fajgyökérzetének, leveleinek olyan a felépítése, hogy felfogja a csapadékot. Mások a levegő páratartalmából veszik fel a nedvességet léggyökereikkel, vagy teljes testfelületükön keresztül. A dél-amerikai esőerdők jellegzetes fán élő növényei a broméliák. Közéjük tartozik a sok helyütt termesztettananász. A broméliák levélrózsájukban gyűjtik össze a vizet és a tápanyagforrást jelentő korhadékokat.
 
A fán lakó növények is több szintben helyezkednek el az erdőfáin.
 
Rovaremésztő növények
 
A fán élő növények és a liánok között vannak különleges táplálkozású, úgynevezett rovaremésztő növények is a trópusi esőerdőkben. A kancsókáknak a tápanyaghiány ellensúlyozására különleges rovarfogó leveleik, kancsóik vannak, amelyek rovarcsalogató illatanyagokat termelnek. A rovarnektár után kutatva megcsúszik a síkos, viaszos peremen, és belepottyan a kancsó aljában található, emésztőnedveket is tartalmazó folyadékba. Menthetetlenül csapdába esik, mivel a hirtelen felmeredő tüskék is elzárják előle a kiutat. A rovartestének megemésztett anyagait a növény felhasználja. A rovaremésztő növények fotoszintetizálnak, csak az ásványi anyagokat szerzik ilyen különös módon.