„Hastingsi csata” változatai közötti eltérés

a (stilizálás)
(→‎Előzményei: kékít)
Eduárd halálos ágyán Haroldot jelölte meg utódjaként, és a döntést az államtanács is elfogadta; Vilmos azonban azt állította, hogy Eduárd még korábban őt tette meg örökösének. Ez az állítás nem bizonyított, de nem is lehetetlen.<ref>{{cite book | title = The Battle of Hastings: sources and interpretations | author = Stephen Morillo | publisher = Boydell & Brewer | year = 1996 | id = ISBN 0-85115-619-3 | language = angol | pages = xiii. }}</ref> Vilmos egyrészt megnyerte magának [[II. Sándor pápa]] támogatását, másrészt Harold vikingek közé száműzött testvérét, Tostigót rávette, hogy támadja meg Angliát.
 
Harold délen mozgósította seregét, hajói a [[Wight-sziget]] mellett állomásoztak, várva Vilmos átkelését. Szeptemberben Harold úgy gondolta, hogy abban az évben a normannok már nem támadnak, ezért hazarendelte a hajókat. Közben egy [[York]] környéki északi viking betörés miatt a szász fősereggel északra kellett vonulnia. Itt a Stamford hídi csatában végül győzelmet aratott, de Yorkban meglepetésként érte a hír, hogy Vilmos és harcosai partra szálltak Angliában, ezért Harold (a korábbi csatától már eleve fáradt) seregét erőltetett menetben, pihenést nem engedélyezve elindította Sussexbe, ahol Vilmos serege állomásozott. A normannok hírét vették az angol sereg közeledésének és eléjük indultak északra, ami váratlanul érte Haroldot.
 
== Lefolyása ==