„Paviai csata (1525)” változatai közötti eltérés

A császári seregek [[február 3.|február 3-ára]] [[Pavia]] alá értek, számuk ekkorra megközelítette a {{formatnum:23000}} főt. [[Georg von Frundsberg|Frundsberg]] egységeihez csatlakoztak [[Fernando Francisco de Ávalos|Fernando de Ávalos]] pescarai őrgróf, [[Charles de Lannoy]] nápolyi alkirály és [[III. KárolyCharles burgundiaide hercegBourbon-Montpensier|Bourbon Károly herceg]] egységei. A megerősített francia tábort meglátva azonban nem támadtak, hanem vártak arra, mit lép az ellenség. A francia hadvezetés azonban szintén várt, remélve, hogy a császári oldal pénze elfogy, és a sereg feloszlik. Ez kis híján meg is történt: a hónap közepén a zsoldosok ultimátumot intéztek tisztjeikhez: ha március 1-jéig nem támadnak, akkor elvonulnak.

Alençon hercege, aki távol maradt a harcoktól, de a zajok alapján úgy gondolta, hogy a francia sereg vesztésre áll, ezért csapataival átvonult a [[Ticino (folyó)|Ticino]] hídján, majd maga mögött felrobbantotta azt. Téves döntésével elvágta a maradék francia sereg menekülési útját. Maga a király is a túlparton rekedt. [[III. Charles de Bourbon-Montpensier|Károly, Bourbon hercege]] megadásra szólította fel, de a király nem akarta megadni magát a szemében áruló Bourbon hercegnekKárolynak, így végül Nápoly alkirálya, [[Charles de Lannoy]] gróf előtt tette le a fegyvert.