Főmenü megnyitása

Módosítások

 
== Hanyatlás és bukás ==
 
Az [[1040-es évek]]ben Észak-Afrika kormányzói, a [[Zíridák]] kikiáltották függetlenségüket és áttértek az „ortodox” szunnita iszlám hitre. A szakítás vezetett a fátimidák feltüzelte [[Banú Hilál]] törzsek pusztító észak-afrikai inváziójához. [[1070]] után Egyiptomon kívül már csak alig több, mint a [[Levante]] maradt a fátimidák ellenőrzése alatt. Szíriai birtokaikat a [[törökök|török]] invázió szakította el, majd Palesztinában megjelentek a [[keresztes háborúk|keresztesek]]. A fátimidáknak végül csak Egyiptom maradt.
Közigazgatási apparátusukat nagy mértékben építették a nem mohamedán hivatalnokokra. Ezt a hagyományt csak egyetlen uralkodójuk, [[al-Hakim]] (996–1021) szigorú törvényeivel törte meg, aki önmagát Isten eszméinek tökéletes megtestesítőjének tartotta. Ezt az eszmét két perzsa származású térítő, Hamza és ad-Darazi is támogatta, és hirdette, hogy al-Hakim Allah reinkarnációja. Ezekhez a tanokhoz egy dél-szíriai helyi nép is csatlakozott, akik duruzoknak ([[drúzok]]) nevezték magukat. Al-Hakimot valószínűleg a testőrsége gyilkolta meg, és hívei azóta is a visszatérésére várnak.
 
Az [[1040-es évek]]ben Észak-Afrika kormányzói, a [[Zíridák]] kikiáltották függetlenségüket és áttértek az „ortodox” szunnita iszlám hitre. A szakítás vezetett a fátimidák feltüzelte [[Banú Hilál]] törzsek pusztító észak-afrikai inváziójához. 1058-ban [[Al-Musztanszir]] kalifának (1036–1094) az abbászida kalifa elüldözése mellett átmenetileg még Bagdadot is sikerült elfoglalni, azonban ezek a harci cselekmények azzal jártak, hogy a határ menti településeik ellenőrzés nélkül maradtak. [[1070]] után Egyiptomon kívül már csak alig több, mint a [[Levante]] maradt a fátimidák ellenőrzése alatt. Szíriai birtokaikat a [[törökök|török]] invázió szakította el, majd Palesztinában megjelentek a [[keresztes háborúk|keresztesek]]. A fátimidáknak végül csak Egyiptom maradt.
 
Ekkor jelentek meg a [[Közép-Ázsia]] felől terjeszkedő [[Szeldzsuk törökök|szeldzsuk török]] csapatok is, akik miután az abbászida kalifát megfosztották maradék hatalmi pozíciójától (a bújidákat elüldözve védelmezőjeként léptek fel, gyakorlatilag azonban gyámság alá helyezték) elfoglalták [[Jeruzsálem]]et, majd öt évvel később [[Damaszkusz]]t. Ez a folyamat a [[Keresztes háborúk|keresztesek]] nagy arányú aktivitását vonta maga után.
33 431

szerkesztés