„Fátimidák” változatai közötti eltérés

A fátimida kalifa eredetileg a ''ketama'' [[berberek|berber]] törzsre támaszkodva alakította ki hatalmi centrumát, eredményes adópolitikával megtöltötte a kincstárat, ám szövetségeseit nem volt képes meggyőzni a síia eszméinek. A ketamák elégedetlenségét kihasználva a rivális [[Háridzsiták|háridzsita]] berber törzs, [[Abú Jazíd]] („''a szamaras ember''”) vezetésével lázadásta lázadók 943/944-ben már komoly fenyegetést jelentettek szított [[alAl-Manszúr abbászida kalifa|Al-Manszúr]] (946–953[[946]]-[[953]]) [[kalifa]] ellenkormányzására, amelyetám 947-ben leverteka kalifa csapatai úrrá lettek a felkelésen. Ez a győzelem megszilárdította a Fátimidák hatalmát és valójában ez tette lehetővé [[Algéria]], [[Tunézia]] és [[Líbia]] meghódítását.

967-ben a [[Bizánci Birodalom]]mal is kiegyeztek és a kelet-római császárral, Niképhoros Phokasszal békeszerződést írtak alá.

[[Al-Muizz]] kalifa (953–975) uralkodása alatt a szláv származású [[Dzsahuár]] csapatai 969-re eljutottak a Nílus völgyébe, ahol hamarosan kialakították a Fátimida Birodalom hatalmi központját. Dzsahuár Fusztát közelében új várost épített, és „''A győzedelmes''”-nek (al-Káhira =[[Kairó]]) nevezte el. 973-tól, amikor al-Muizz áthelyezte székhelyét Egyiptomba, ez lett a birodalom fővárosa. 970-ben [[Mekka]] és [[Medina]] elismerte a Fátimida fennhatóságot, és hatalmukat Jemenre[[Jemen]]re is kiterjesztették. Ezt követően [[Abd al-Aziz]] kalifa (971–996) Észak-Mezopotámiáig hatolt be az Abbászidák területére. Dzsauhár még toleráns magatartást tanúsított a keresztényekkel, szunnitákkal és zsidókkal szemben, de [[Al-Hakim]] ([[996]]-[[1021]]) uralkodásával ez a magatartás megszűnt, mert ő üldözte a zsidókat és a keresztényeket is.