„Loyolai Szent Ignác” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
48. sor:
 
=== Útkeresés ===
Ignác először is a [[Szentföld]]re ment el, [[Róma|Rómán]] és [[Velence (Olaszország)|Velencén]] át, koldusként. Az volt a szándéka, hogy ott marad, és hirdeti a „hitetleneknek” az [[Evangélium]]ot, de ez nem bizonyult keresztülvihetőnek. Mást kellett határoznia – ezt később visszatekintve így írta le: „Miután a zarándok felismerte, hogy nem az az Isten akarata, hogy hosszabb ideig JeruzsálembenJeruzsáhfglemben maradjon, állandóan azon töprengett, hogy mit kell tennie. Végül arra a meggyőződésre jutott, hogy egy ideig tanulmányokat kell folytatnia, ha segíteni akar a lelkeknek.” Ebből következően több mint tíz évet szentelt a tanulásnak, [[Barcelona|Barcelonában]], [[Alcala|Alcalában]], [[Salamanca|Salamancában]] és [[Párizs]]ban. A gyerekekkel be kellett ülnie az iskolapadba, hogy latinból az elemi ismereteket elsajátítsa; végül a ''Magister Artium'' fokozatig jutott el. Közben azonban az embereknek is nagy figyelmet szentelt: egyenként adta nekik a ''lelkigyakorlatokat'', és ezzel segítette őket életük megváltoztatásában.
 
Ez a világi apostolkodás újszerűségénél fogva felkeltette a hivatalos egyházi körökben a gyanakvást. Igaz vallásosságát és azt a személyes lelki gondozást, amit folytatott, újra meg újra megvizsgálta az [[inkvizíció]]. Hosszú kihallgatásoknak vetették alá, s két ízben be is börtönözték. Minden alkalommal fölmentették. Mégis az a tény, hogy a vizsgálatot megismételték, arra vallott, hogy szembekerült a hagyományos formákkal és nézetekkel, vagyis, hogy újító az egyházban. Ám az egyházi tekintéllyel való összeütközései nem ingatták meg Ignácot abban a meggyőződésben, hogy helyes úton jár, de ugyanígy az egyházhoz való hűségét sem csorbították. Minden esetben ugyanazt a magatartást tanúsította: egyfelől alárendelte magát az egyházi hierarchiának, másfelől viszont arra is törekedett, hogy küldetéstudatának megfelelően védje jogait és jó hírét. Más szóval: az egyházi tekintéllyel szemben Ignác nem tanúsított felforgató magatartást, de megalkuvó sem volt soha.