„Pentium” változatai közötti eltérés

Az eredeti Pentium mikroprocesszor a P5 belső kódnevet kapta, és egy futószalagos, belső-utasításkészlettel rendelkező szuperskalár mikroprocesszor volt és 0,8 [[µm]]-es gyártástechnológiával készült. Ezt a P54 követte, amely a P5 0,6 µm-es változata, melyek kétprocesszoros működésre is fel voltak készítve, és a belső órajelük különbözött az [http://wiki.hup.hu/index.php/FSB FSB]-től (sokkal bonyolultabb a buszsebességet növelni, mint a belső órajelet). A P54-et a P54C követte, már 0,35 [[µm]]-es gyártástechnológiával, ez tiszta [[CMOS]] gyártás, szemben a korai Pentiumok bipoláris CMOS technológiájával.

A korai 60-100 MHz-es Pentiumok lebegőpontos egységeinek volt egy hibája, néhány esetben csökkentett pontossággal végeztek osztási műveleteket. Ezt a hibát Lynchburgben (USA, Virginia) fedezték fel 1994-ben, és a [[Pentium FDIV hiba]]ként híresült el, ami nagyon kellemetlen volt az Intel számára, és csereakció keretében kicserélték a hibás processzorokat a javítottakra. A 60 és 66 MHz-es, 0,8 µm-es Pentiumok híresek voltak a fagyásaikról, és nagy hőtermelésükről – a Pentium 60-at és 66-ot kávéforraló becenévvel illették. Ismertek voltak még a nagyfeszültségű Pentiumok az 5V5 V-os magfeszültségük miatt. A hőproblémákat kiküszöbölték a P54-ben, mely jóval alacsonyabb magfeszültségen (3,3V3 V) üzemelt.