„Szöktetés a szerájból” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Wikikönyvek |
|||
43. sor:
=== Első felvonás ===
Szelim pasa tengerparti villája előtt áll a jövevény, mögötte ott kéklik a tenger, előtte ott sötétlik a szeráj kapuja. Belmonte, a fiatal spanyol nemes, kinek kedvese, Constanza, egy kirándulás alkalmával kalózok zsákmányául esett, megtudta, hogy az ifjú leányt, két kísérőjével, Blonde komornával és Pedrillo inassal együtt, Szelim pasa megvásárolta a rablóktól. Ozmin érkezik, Szelim pasa szerájának mogorva felügyelője. Fügét szed a palota előtti gyümölcsfáról és közben azon jár az esze, hogyan kell őrizni az ifjú nőket, csábító gavallérok kísértéseitől. Belmonte szólásra próbálja bírni az öreget, meg akarja tőle tudni, jó helyen jár-e, de Ozmin rendíthetetlen nyugalommal folytatja a dalolást és a gyümölcsszedést. A dühös Belmonte indulatosan szakítja meg Ozmin dalát. Ozmin gorombán kérdezi, mi kell hát? Kétszer is nagyothallónak teszi magát, hogy annál jobban megbosszantsa a jövevényt. Végre Belmonte kiveszi belőle, hogy valóban Szelim pasa házára talált, s hogy Ozmin a pasa szolgálatában áll. Mikor azonban Pedrillo szolgája felől kérdezősködik, a vén törököt valósággal elönti a düh. Pedrillót, aki a pasa kegyeibe férkőzött és a zsémbes öregnek már nyilván sok borsot tört az orra alá, legszívesebben karóba húzná vagy megégetné. A vitatkozás egyre hevesebbé válik: Belmonte Pedrillo védelmére kel, Ozmin dühe mindjobban fokozódik és kifakadásaiban egyre leplezetlenebbül és egyre baljóslatúbban ütközik ki valami fanatikus, sötét gyűlölet. Most már Belmontét is gyanúsítja és egy pillanatig sem kételkedik benne, hogy lányt szöktetni jött a szeráj tájékára. Végül káromkodó durvasággal ront rá, hogy elkergesse. Pedrillo érkezik, Belmonte szolgája, aki él-hal azért, hogy Ozmint bosszanthassa.
Ozmin nem is állhatja meg, hogy ellenszenvét ezúttal is részletesen elébe ne tárja, majd távozik. Az Ozminnal való találkozás meggyőzhette róla Belmontét, hogy, ha cselekedni akar, sürgősen kell cselekednie, mert nem a legnagyobb jóakarattal fogadják. Pedrillo, a hűséges szolga odáig van a boldogságtól, hogy urát viszontlátja. Elmondja neki, hogy Szelim pasa valóban mindhármukat: Constanzát, Blondét és őt „összevásárolta" a kalózoktól és míg Blonde komornát Ozminnak ajándékozta, addig Constanzát, akibe beleszeretett, választott hölgye gyanánt magánál tartja. Constanza azonban mindeddig állhatatosan visszautasította a pasa szerelmi ajánlatait és Szelim, aki nem töröknek született, hanem renegát, szerencsére megőrzött annyit európai szokásaiból, hogy szerája asszonyait nem kényszeríti erőszakkal a szerelemre. Ami Pedrillót illeti, a kertészetben való ügyessége meglehetősen szabad mozgást szerzett neki a szeráj területén. Megszökniük csak úgy lehet, ha a hajóra, mely Belmontéra vár az öbölben, idejében el tudnak jutni a leányokkal együtt. Addig is, Belmonte legalább megláthatja Constanzát; a pasa egy kis sétahajón vitte magával és most épp visszatérőben vannak a palotába. Szelim és Constanza megérkeztek a tengeri kirándulásról. A fiatal lány magára hagyja a pasát, akit rabjának állhatatossága mélyen megindít: Pedrillónak most alkalma nyílik rá, hogy megmutassa, „mit tud". Bemutatja Szelimnek Belmontét, mint kitűnő építőmestert, akit a pasa híre vonzott Törökországba és Szelim, akinek szenvedélye az építkezés, ott marasztalja a vendéget. A csel bevált és az út nyitva áll, de amint a két fiatalember be akar lépni a pasa kertjének ajtaján, váratlanul belebotlanak Ozminba. Ez persze hallani sem akar róla, hogy a jövevény Pedrillóval átlépje a szeráj kapuját és husángot ragad, hogy elkergesse őket. Belmontéék félrelökik az ordítva hadonászó Ozmint és bemennek a palotába.
| |||