„Szöktetés a szerájból” változatai közötti eltérés

A szeráj kertjében Ozmin ostromolja Blondét, akit a pasa neki ajándékozott. De meggyűlik vele a baja: szidással, zsörtölődéssel semmire sem megy nála és Blonde, aki már elveszítette türelmét, leckét ad Ozminnak, hogyan kell európai nővel bánni. Bátorságának most is bizonyságát adja, mikor Ozmin be akarja kergetni a házába, kereken tudtul adja neki, hogy őneki bizony nem parancsol: ha Törökországban az a szokás, hogy a férfiak így zsarnokoskodnak a nőkön, hát a nők ugyan rosszul teszik, hogy eltűrik ezt és ő majd tesz is róla, hogy a török asszonyoknak felnyíljék a szemük. Ozmin végül beadja a derekát és odébb áll. A kertben feltűnik Constanza. Nem veszi észre Blondét, úgy hiszi, egyedül van és felidézi minden sóvárgását, az eltűnt boldogság könnyes örömét, az elhagyatottság keserű panaszát. Blonde segítségére siet, megpróbálja jókedvre deríteni, vigasztalni. De nem marad rá ideje: a pasa meglátta Constanzát és most hozzásiet, hogy számon kérje elhatározását. A határidő, amelyet a szorongatott leány Szelim kívánságának meggondolására kért, letelt és „holnap szeretnie kell". Constanza azonban állhatatos marad: nem szereti a pasát, nem is fogja soha, inkább a halált választaná. Szelim elveszíti önuralmát, fenyegetőzni kezd, szörnyű tortúrát emleget. Rabját ezzel sem ingatja meg, Constanza bátran néz szembe a kínhalállal is. Az események most már gyorsabb iramban követik egymást. Míg Szelim, akit Constanza merészsége megdöbbent, habozva követi a fiatal leányt, Pedrillo belopózik a kertbe s meghozza Blondéjának a nagy újságot: Belmonte megjött, szabadulásukra minden készen áll és pontban éjfélkor megszöktetik a leányokat a szerájból. Constanza ablakához Belmonte, Blondeéhez Pedrillo hoz majd létrát. A legfontosabb teendő mindenekelőtt azonban Ozmin ártalmatlanná tétele.

Kitervelik, hogy Blonde altatót kever majd az italába és Pedrillo is megpróbálja leitatni mákonyos borral s valamelyik majd csak leveszi a lábáról. A sors megkönnyíti Pedrillo dolgát. Ozmin épp erre jár s mi sem természetesebb, mint hogy Pedrillo kancsóin megakad a szeme. Most nem olyan bizalmatlan, mint máskor. Csak egy kis rábeszélésre van szükség: „ej, ti szegény mohamedánok, sajnálhatjátok, hogy nem ihattok bort” – és így tovább. Még egy utolsó próbatét: Pedrillo mindkét korsóból iszik, tehát egyikben sincs méreg. Ozmin némi Allahra vonatkozó utolsó skrupulusainak elhallgattatása után, már kettesben folytatják és az öreg Ozmin Pedrillóval együtt köszönti fel a szőke és barna leányokat. Másodszor már ő zendít rá Bacchus dicséretére és mint akit meggyőztek régi ellenfelének „érvei", testvéri együttérzésben ölelkezik Pedrillóval. Pedrillo célhoz ért. Ozmin hamarosan leissza magát. Már holtrészeg; már zagyva összevisszaságban dadog tücsköt-bogarat s Pedrillónak végül a maga hátán kell elcipelnie, hogy útban ne legyen. Csak túlságosan korán ne történt volna; éjfélig még három óra s félő, hogy Ozmin addig kialussza mámorát. Beköszöntött az este, a kert sötét, az út szabad: ütött a szerelmesek találkozásának remegve várt órája. Constanza és Belmonte, Blonde és Pedrillo egymás karjába futnak, de a férfiakban felveti fejét a kétség: hátha Constanza nem maradt hű, hátha Blonde nem állott ellen Ozmin hatalmaskodásának? A két leány különböző választ ad: Constanza sírva fakad, Blonde pofonüti Pedrillót. A férfiaknak elég is lenne ez a válasz, de most már a két nő haragszik. Végül azonban minden kétely eloszlik, és a szerelmesek a szabadulás óráját várják.