„Kéménd (Szlovákia)” változatai közötti eltérés

A [[Kisalföld]] peremén, [[Párkány (település)|Párkánytól]] 13 km-re északnyugatra, a [[Garam]] jobb partján fekszik.

A falu első írásos említése [[1183]]-ből származik ''"Camend"'' néven. [[1217]]-ben a [[Hont-Pázmány nemzetség|Hont-Pázmány nembeli]] Amadé volt a birtokosa. [[1543]]-ban [[Esztergom]] eleste után a vidéket elfoglalták a [[Oszmán Birodalom|törökök]]. [[1595]]-ben a török ellen készülődő császári katonák fosztották ki a falut. [[1683]]-ban a korábban a töröknek behódolt falut a [[párkányi csata]] után győztes lengyelek teljesen elpusztították. [[1696]]-ban mint lakatlan helyet említik, [[1699]]-re azonban az esztergomi érsekség birtokaként újból benépesült, ekkor 54 adófizetője volt. [[1705]] augusztusában a [[kurucok]] ellen harcoló császári csapatok fosztották ki. A [[18. század]]ban a falu fejlődésnek indult, [[1755]]-ben már állt az új templom is. Iskolája [[1732]]-ben nyílott. [[1787]]-ben 151 házában 884 lakos élt. [[1828]]-ban 173 háza voltállt 1039 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. [[1849|1849.]]. [[április 20.|április 20-án]] itt ugrasztotta meg egy magyar sereg [[Franz Wyss|Wyss]] vezérőrnagy császári seregét. [[1885]]-ben a falut elérte a vasút is, a Párkány-[[Léva]] vonal egyik állomása lett. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel, kosárfonással foglalkoztak. A faluban olvasókör és önkéntes tűzoltó egyesület működött.

Vályi András szerint ''"KÉMÉND. Elegyes magyar, és tót falu Esztergom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Garam vize partyán, mellyen szép hídgya van, Párkányhoz mint egy más fél mértföldnyire, postája is vagyon, határbéli földgye jó, legelője elég, fája tűzre, és épűletre, szőlleji jó borokat teremnek; el adásra alkalmatos módgyok van, közel a’ Dunán, ’s Esztergomban, réttyeinek, és legelőjének egy részét Garam vize néha meg szokta önteni."'' <ref>{{Vályi}}</ref>

Fényes Elek szerint ''"Kéménd, Esztergom, most Komárom vmegyében, régi magyar falu, a Garan jobb partján, Esztergomtól északra 2 mfd., a lévai és nyitrai országutban: 961 kath. lak. s egy jól dotált plébaniával. Határja egészen róna s első osztálybeli: van jó fekete földje, rétje, legelője bora, fája. Hajdan a Hunt Pazman fam. öröksége volt, de 1392-ben Ugrinus gróf az esztergomi érseknek kénytelenitetett általengedni, mivel testvérjei nagy pusztitást követének el az érseki jószágokban. Az itten volt postahivatal eltöröltetett, de ujra felállitatott. F. u. az esztergomi érsek. A lakosok birnak 1449 1/2 hold első, 724 h. második osztályu szántóföldet, 464 1/2 hold rétet, 983 1/2 kapa szőlőt."'' <ref>{{Fényes}}</ref>

[[2001]]-ben 1529 lakosából 1374 magyar és 116 szlovák volt.

2011-ben 1523 lakosából 1179 magyar, 250 szlovák, 29 cigány, 13 cseh és 51 ismeretlen nemzetiségű volt.<ref>[http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_n%C3%A1rodnos%C5%A5_12_7_v12.pdf]</ref>

A község legjelentősebb egykori munkaadója, a földműves szövetkezet, – mely a [[szocializmus]] évtizedeiben több mint 400 személynek biztosított megélhetést, – a [[Bársonyos forradalom|rendszerváltást]] követő években megszűnt. A helyi pékség több mint 50 személyt foglalkoztat (2008-ban).<ref>Kövesdi Károly írása a Vasárnap 2008. április 4-i lapszámában</ref>