„Kapuvári Gazdasági Vasút” változatai közötti eltérés

Báró Berg halála után [[1910]]-ben [[Esterházy Miklós (1869–1920)|Esterházy Miklós]] ismét házi kezelésbe vonta a kapuvári uradalmat, és folytatta a példaértékű vonalbővítést. Még ezt megelőzően [[1905]]-ben a [[csapod]]i intézőség területén Endrédújmajor (ma: [[Fertőendréd]] vasútállomás környéke) és [[Göbösmajor]] között 760 mm nyomtávú, gőzüzemű vasutat létesített. Az építést folytatva a [[Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút|GySEV]] vasútvonal alatt átbújtatva [[Rábarét]]ig készült el a bővítés. Az 1910-es évek elején Rábarétet összekötötték Földvármajorral, valamint a régi Berg-féle pályát 760 mm-esre átépítve megteremtődött az összeköttetés. A [[Hanság-főcsatorna]] elkészülte után jelentősen megnőtt a művelhető terület, a közlekedési gondok azonban nem oldódtak meg. A kibontakozás első láncszeme az [[1897]]-ben üzembe helyezett [[Fertővidéki Helyiérdekű Vasút|Fertővidéki HÉV]], a mekszikópusztai (ma: [[Fertőújlak]]) állomással és a majorba vezető 3,3 km-es vontatóvágány volt. [[1911]]-ben döntés született arról, hogy a [[valla]]i (ma: Wallern im Burgenland, Ausztria) tőzegbányától a petőházi cukorgyárig illetve az eszterházai vasútállomásig gazdasági vasút létesüljön. Célja a répatermesztés elindítása ezen a területen is, továbbá a tőzeg kitermelése és elszállítása, a szántóföldi termelés kiterjesztése volt. Elsőként a [[Petőháza]]-Eszterháza (ma: [[Fertőd]]) és a pomogyi út menti szakasz épült meg, ezt követte [[1914]]-[[1916]]-ban mekszikópusztai vasútállomásig terjedő vonalrész elkészülte. A vágányok 9,3 kg/fm-es sínekből készültek, a későbbiekben [[Tőzeggyármajor]]ig. A burgenlandi szakaszon 600 mm-es nyomtávú volt a pálya, így itt 3 sínszálat használtak, az egyik közös volt. Trianon után a burgenlandi rész különvált, de a vallai tőzegbányában még tovább folyt a termelés.