„Horváth István (költő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a AkH. 12. kiadás: -szerű kézi ellenőrzéssel |
a →Munkássága: Veres Péter (WP:BÜ) |
||
36. sor:
Első versei 1937-től jelentek meg a [[Magyar Nép]]ben, költői indulását azonban 1941-től számíthatjuk, amikor [[Jékely Zoltán]] ajánlásával a [[Pásztortűz]]ben is verssel jelentkezik. Ettől kezdve az [[Erdélyi Helikon]], [[Termés (folyóirat)|Termés]], Budapesten a [[Magyar Élet]], [[Magyar Út]], [[Forrás (folyóirat)|Forrás]], [[Magyar Csillag]] közli irodalmi termését, míg riportjait, jegyzeteit az [[Erdélyi Gazda (folyóirat, 1869–1945)|Erdélyi Gazda]], [[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]], majd 1944 őszétől kezdve a [[Világosság (kolozsvári napilap)|Világosság]], [[Falvak Népe]], [[Utunk]], [[Igaz Szó]], [[Korunk]], [[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]], [[Előre (napilap, 1953–1989)|Előre]].
Kései indulása nemcsak hátránnyal járt. A [[Népi írók|népi irodalom]] hullámával érkezett paraszttehetség előtt az irodalom rögtön megnyitotta kapuit, s ugyanakkor felmérhette, hogy a népi irányzat előtte járt képviselői addig mit végeztek. Élményvilágának eredetét, költői alkatát tekintve [[Sinka István]]nal mutat rokonságot, tudásszomja, szellemi mohósága, filozofikum felé hajló gondolkodása [[Veres Péter (író)|Veres Péter]]rel rokonítja. Ám nem rájuk figyel, hanem elsősorban [[Illyés Gyula|Illyés Gyulára]], [[Tamási Áron]]ra. „Hozzájuk viszonyítva kerestem azt az irányt, amelyben magamnak ösvényt verhettem” – mondotta utolsó éveiben.
Írói működésének első szakasza meglepő eredménnyel zárul: 1943 és 1945 között két verseskönyv és egy elbeszélésgyűjtemény tanúskodik arról, hogy nemcsak írói küldetése vált tudatossá, hanem megtalálta a költői önkifejezés személyes formáját is. Művészi tájékozódását, saját lehetőségeinek felismerését megkönnyítette, hogy legelőször a Termés műhelyében talált szellemi otthonra, ahol a népi irányzat sajátos erdélyi változatát megteremtő alkotók gyülekeztek.
| |||