„Sigbert Heister” változatai közötti eltérés

A szível, nem szívlel!
(A szível, nem szívlel!)
| kép = Heister Sigbert.jpg
| képméret =
| képaláírás = Sigbert1700 Heister portréjakörül
| beceneve =
| születés helye = [[Kirchberg an der Raab]] ([[Stájerország|Stíria]])
Édesapja Gottfried von Heister báró (1609–1679), az [[Udvari Haditanács]] alelnöke, édesanyja Maria Anna von Virmond volt. 1664-től katonaként szolgált, 1682-ben már ezredes és egy gyalogezred [[ezredtulajdonos|tulajdonosa]]. Öccse, Hannibal Joseph Heister (†1719) is a császári haderő tisztje lett, 1717-ben altábornagyi rangban a horvátországi hadjárat egyik vezénylő tábornoka, [[Kostajnica]] parancsnoka volt.
 
[[1683]]-ban Sigbert Heister részt vett [[Bécs ostroma (1683)|Bécs védelmében]], majd a törököktörök elleni [[A török kiűzése Magyarországról|visszafoglaló háborúban]]. 1686. október 15-én [[vezérőrnagy|vezérőrnaggyá]] léptették elő.
 
[[1687]]-ben magyar honfiúsítást nyert, melyetamit csak az 1715. évi [[országgyűlés]]en cikkelyeztek be (CXXXI. tc.)
 
1691-ben [[Johann Friedrich Ambrosius von Veterani|Veterani]] altábornagy parancsnoksága alatt szolgált Erdélyben, [[Lippa]] közelében vereségre álló helyzetben csapatait újjászervezve a törököket [[Temesvár]]ig űzte vissza.<ref>[https://books.google.hu/books?id=qac5AAAAcAAJ&pg=PA262&lpg=PA262&dq=%22Olasch+1696%22&source=bl&ots=pcbuRJq456&sig=7pJfni9wzicxWAu1NjTsmxmZ_A0&hl=hu&sa=X&ei=QSCdUfqcFc3CswbS6IGgBg&redir_esc=y#v=onepage&q=%22heister%22&f=false Thaten und Charakterzüge berühmter österreichischer Feldherren, Degen, 1808, 375. old.]</ref> 1692. július 3-án [[altábornagy|altábornaggyá]] lépettléptették elő.
 
Az 1695-ös hadjárat kezdetén, június 11-én [[táborszernagy|táborszernaggyá]] léptették előlett. A haditanácsban Veterani tábornagyot támogatta, ellenezte a fősereg visszavonását. Lovasezredeivel a tábornagyVeterani felmentésére indult, de visszarendelték. A magára maradt Veteranitábornagy csapatát a törökök a [[lugosi csata|lugosi csatában]] megsemmisítették.<ref name="bánlaky1499">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1499.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1499. old.]</ref>
 
Az [[1697]]. [[szeptember 11.|szeptember 11-i]] [[zentai csata|zentai csatában]] [[Savoyai Jenő]] herceg vezérlete alatt a császári sereg jobb szárnyát irányította.
1700 körül a Belső-ausztriai Haditanács elnöke, [[1703]]-ban pedig az [[Udvari Haditanács]] alelnöke lett. [[1704]]. január 22-én a [[Magyar Királyság|magyarországi]] császári-királyi csapatok főparancsnokává nevezték ki, s ez alkalomból (január 30-án) [[tábornagy|tábornaggyá]] léphetett elő. A [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette [[Rákóczi-szabadságharc|szabadságharc]] ekkorra már szinte az egész országban teret nyert, a felkelők éppen ezekben a hetekben foglalták el a [[Dunántúl]]t, s betöréseikkel veszélyeztették a [[morvaország]]i és [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztriai]] határszéleket is. Heister [[Bruck an der Leitha|Bruckból]] kiindulva, a [[Fertő]] mellékén visszaszorította [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]] kuruc csapatait, bevonult [[Győr]]be, majd megszállta [[Pápa (település)|Pápát]]. Ezután [[Komárom (Szlovákia)|Komáromnál]] átkelt a [[Duna|Dunán]] és [[Bercsényi Miklós|Bercsényit]] szorította vissza a [[Vág (folyó)|Vág]] folyó mögé. Ezek, utánmajd az udvar megint a Dunántúlra küldte, amely május elején ismét a felkelők birtokába került. Heister [[május 24.|május 24-én]] hajnalban [[Csíkvár]]nál<ref name="bánlaky1562">Vagy [[Csákvár]]nál? Lásd [http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1562.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1562. old.]</ref> meglepte és szétugrasztotta a frissen kuruccá lett [[Esterházy Antal (tábornagy)|Esterházy Antal]] és [[Babocsay Ferenc]] hadait, május 31-én pedig – katonáinak szabad rablást engedélyezve – emberei feldúlták [[Veszprém]] városát, s még a székesegyház kincseit és a kanonokok életét sem kímélték. Amikor onnan Győr felé vonult, [[Forgách Simon]] dunántúli kuruc főparancsnok [[június 13.|június 13-án]] [[Koroncó]]nál megtámadta seregét, ám számbeli fölényük és Forgách ügyes irányítása ellenére Heister súlyos vereséget mért a kurucokra.<ref name="bánlaky1566">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1566.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1566. old.]</ref>
 
A Dunántúl ismételt visszahódítása után Heistert újra a Vág vidékére rendelték, ahol 1704. [[december 26.|december 26-án]] [[Nagyszombat (település)|Nagyszombatnál]] az immár Rákóczi személyes irányítása alatt álló kuruc fősereget is legyőzte, bár sikereit nem tudta kiaknázni.<ref name="bánlaky1577">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1577.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1577. old.]</ref>
 
Mivel kegyetlenkedései nagy visszhangot keltettek, s határtalan gőgje és büszkesége miatt a többi császári vezér sem szívlelteszívelte, [[1705]] májusában az udvar visszahívta Magyarországról, s [[Ludwig Herbeville]] tábornagyot nevezték ki utódjává.<ref name="bánlaky1594">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1594.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1594. old.]</ref>
 
[[1708]]. március 30-án újra megbízást kapott a magyarországi főparancsnokságra. 1708. [[augusztus 3.|augusztus 3-án]] [[trencséni csata|Trencsén mellett]] ismét legyőzte II. Rákóczi Ferenc seregét. [[Érsekújvár]]t ellenben eredmény nélkül ostromolta. 1710 szeptemberében végleg visszarendelték, és helyét [[Pálffy János (nádor)|Pálffy János]] foglalhatta el.
 
Utóbb részt vett az [[1716]]. évi török hadjáratban, [[1717]]-ben Győr parancsnokává nevezték ki. Savoyai herceg vezérlete alatt harcolt az 1717-es délvidéki hadjáratban. Fia, Rudolf az 1717. augusztus 22-i [[Nándorfehérvár ostroma (1717)|győztes belgrádi csatában]] elesett. A tábornagy ezt feltehetőleg már nem tudta feldolgozni, mert a következő évben kirchbergi kastélyába visszavonulva elhunyt. A helyi templomban temették el, ahol latin nyelvű emléktáblája ma is hirdeti tetteit.
41

szerkesztés