„Csajághy János” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
Luxorin (vitalap | szerkesztései)
7. sor:
A [[Rákóczi-szabadságharc]] kitörésekor [[Bánffy György (1661–1708)|Bánffy György]] erdélyi gubernátor titkára volt. [[1704]]. március 7-én kiszökött [[Nagyszeben]]ből és kurucnak állt. Még 1704 folyamán gyalog ezereskapitány lett, de csak 1705. augusztus 3-án kapta meg írásos kinevezését. 1705 tavaszán Bottyán János parancsnoksága alatt, a dunai átkelők biztosítására emelt [[Solt (település)|solti]] és [[Dunakömlőd|kömlődi]] sáncok védelmében kezdte meg hadiszolgálatát. 1708 májusában [[Érsekújvár]] helyettes parancsnoka, majd augusztus 22-étől brigadéros lett. [[Berthóti István]] halála (1709. október 15.) után Érsekújvár főkapitánya. 1710 elején az [[Ocskay László (kuruc brigadéros)|Ocskay Lászlót]] halálra ítélő haditörvényszék elnöke volt.
 
Vitéz katona, de nehéz természetű, hirtelen haragú ember hírében állt. Egy szóváltás miatt, alkalmasint ittas fővel, leszúrta egyik tiszttársát, Várallyai (Dobrovniki) János főstrázsamestert, ezért hosszasan raboskodott [[Eger]]ben. Miután kiegyezett az özveggyel, szabadon engedték, és [[II. Rákóczi Ferenc]] 1710. július végén rábízta [[Szolnok]] parancsnokságát. A túlerővel szemben nem tarthatta a várat, ezért 1710. október 17-én kapitulál [[Jacob Joseph Cusani]] császári tábornok csapatai előtt. Maga azonban végig kitartott Rákóczi mellett, majd közreműködött a [[szatmári béke]] létrehozásában. Aláírta az okmányt, annak eredeti példányát ő vitte fel Bécsbe ratifikáció végett.
 
Elfogadta a császári seregben felkínált ezredesi rangot, de még ezredének megszervezése előtt megbetegedett. 1712. január 2-án végrendelkezett egykori elöljárója, [[Esterházy Dániel (kuruc generális)|Esterházy Dániel]] gróf [[peresznye]]i kastélyában, és valószínűleg már másnap meghalt. Arcképét a sárospataki Rákóczi Múzeum őrzi.