„Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról” változatai közötti eltérés

a
egyértelműsítés - Fogarasi János
a (egyértelműsítés - Fogarasi János)
A nyelvészetben ma legelfogadottabb álláspont alapján a [[magyar nyelv]] az [[uráli nyelvcsalád]]ba, azon belül a [[finnugor nyelvek]] csoportjába tartozik; a [[finnugor nyelvrokonság]] elméletét fogadja el a [[Magyar Tudományos Akadémia]] is. Azonban az uráli/finnugor nyelvrokonság hirdetői több, mint másfél évszázadnyi tudományos kutatómunka ellenére sem tudnak felmutatni egységes, széles körben elfogadott elméletet sem a finnugor nyelvek leszármazási rendjét és annak időrendjét, sem az e nyelveket beszélő népek őstörténetét illetően, ami azt is jelenti, hogy a magyar nyelvnek az uráli nyelvek közt elfoglalt pontos helye is tisztázatlan.<ref>KÜNNAP, Ago: Possible Language Shifts in the Uralic Language Group http://www.ut.ee/Ural/kynnap/kpls.html </ref><ref>ZIMONYI István: A magyarság korai történetének sarokpontjai. Elméletek az újabb irodalom tükrében. 2012. http://www.ut.ee/Ural/kynnap/kpls.html </ref><ref>AGOSTINI, Paolo: LANGUAGE RECONSTRUCTION – APPLIED TO THE URALIC LANGUAGES. http://hrcak.srce.hr/file/161182</ref> Az idők során a magyar nyelv rokonságára vonatkozóan a különféle uráli/finnugor elméleteken kívül több alternatív elméletet is megfogalmaztak.
 
A finnugor nyelvrokonság ellenzői két fő probléma miatt keresnek alternatív megoldásokat.
== A magyar nyelv alternatív rokonításának története ==
{{csonk-szakasz}}
[[Vámbéry Ármin]] [[1869]]-ben ''Magyar és török-tatár szóegyeztetések'' címen adta ki munkáját. A Könyv szerint a magyar finnugor eredetű nyelv, később kapcsolatba került turk nyelvekkel, melyektől rengeteg szót átvett.<ref>http://menadoc.bibliothek.uni-halle.de/ssg/content/pageview/779095</ref> A mű nyomán kirobbant az [[ugor-török háború]] néven elhíresült nyelvtudományi vita, melynek során a [[Budenz József]] - aki német nyelvész volt! - és [[Hunfalvy Pál]] (eredeti neve: Hunsdorfer) által felállított finnugor-elmélettel szemben alul maradt. Nagy szerepet játszott ebben, hogy a finnugor-elmélet ebben az időben ugyanolyan megalapozatlan szórokonításokkal manipulált, mint amilyeneket az ellentábornak felróttak, így sikerült több mint 1000 magyar szóról „kimutatni” a finnugor rokonságot. (Ez a szám '''ma már nem haladja meg az 500'''-at.){{forrás?}} Ezután Vámbéry nem foglalkozott többet a nyelvtörténeti elméletekkel.
 
Az alternatív elmélet hívei előszeretettel állítják be politikai vagy nemzetellenes töltéssel rendelkezőnek a finnugor elméletet. Gyakran hivatkoznak [[Trefort Ágoston]] egy idézetére. Eszerint Trefort [[1877]]-ben – mint vallásügyi és oktatási miniszter, sőt [[1874]]-től az MTA igazgatója – a következőket nyilatkozta: „Én az ország érdekeit kell nézzem és ezért a külső tekintély szempontjából az előnyösebb, a finnugor származás principiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonságra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredet mellett törnek lándzsát.”
Az összehasonlító nyelvtudomány megszületése a 19. században azon feltevésen alapszik, hogy két nyelv rokonságának a vizsgálatakor éppen ''nem a hasonlóságokra'' kell figyelni, hanem a ''rendszerszerű különbségekre''. Két szó közötti hasonlóság azért nem bizonyíték az azokat használó nyelvek rokonságára, mert a hasonlóság oka kölcsönzés (sőt, akár véletlen egybeesés) is lehet. Mivel a nyelvek mind hangtanilag, mind jelentéstanilag változnak, a túl nagy megfelelés a nyelvészben, a hivatásos kételkedőben inkább a kölcsönzés, s nem pedig a rokonság gyanúját kelti fel. Ezzel szemben a rendszerszerű különbségek csak a vizsgált szókészlet közös eredetével magyarázhatóak. (Részletesen lásd a [[rendszeres hangmegfelelések]] törvénye szócikket.)
 
Az alternatív elméletek tagadják, hogy véletlen módon több százra tehető egyezések jöhetnének létre, mivel ha a hangalaki azonosság mellett a jelentésbeli megfelelés is adott, a kettő együttesen szerintük igen kevés esélyt ad a véletlenre. Ezen elméletek egyik sarokpontja a nyelvcsaládok areális nyelvkiegyenlítődés útján történő létrejötte, ezért a szóátvételek lehetősége éppenséggel nem érv ellene, hanem bizonyíték mellette.
 
Az alternatív elméletek hívei szerint rendszeres hangmegfelelések nem minden nyelvben figyelhetők meg, ezért nem lehet azokat általánosítani. Így például semmiféle megütközést nem keltett az, amikor a négyezer éve kihalt [[eblai nyelv]] és a mai [[héber nyelv|héber]] és [[arab nyelv]]ek azonos gyökeiből vontak le messzemenő következtetéseket. <!--Az eblai nyelv megfejtése is egy 4500 éves távolságban lévő szóhasonlításon, a ''ktb'' szógyökön alapult, ami – csak a nyelvcsaládos nyelvészek számára meglepő módon – ugyanazt jelentette, mint ma: „írni”. EHHEZ NINCSEN FORRÁS, EZÉRT KIKOMMENTELTEM. A VONATKOZÓ SZÓCIKK SZERINT EGYÉBKÉNT RÉSZLETES EBLAI-SUMER SZÓTÁRAKAT IS TALÁLTAK A RÉGÉSZEK, EZÉRT A KTB GYÖK ALAPVETŐ JELENTŐSÉGE MEGKÉRDŐJELEZHETŐ. --> Magát az [[Ebla]] nevet az arab ʾablā szóval párhuzamosítják (= „fehér szikla”).<ref>{{Bermant-Weitzmann:Ebla}}, 169. old.</ref> A szóösszehasonlításos módszer szerintük csak akkor kelt megrökönyödést, ha a magyar nyelvtörténettel kapcsolatos, egyébként bevett módszer. Véleményük szerint mind az indoeurópai nyelvcsaládot, mind a finnugor nyelvcsaládot alapvetően a közös szókincs alapján állították fel.{{forrás}}
A '''sumer nyelvi eredetkutatás''' talán legsúlyosabb módszertani hiányossága, hogy nem a lehető legkorábbi magyar nyelvemlékeket, hanem a mai, [[20. század|20]]–[[21. század]]i nyelvállapotot veszik alapul. További érvekhez, melyek kétségbe vonják e kutatások hitelét, lásd a [[Sumer–magyar nyelvrokonság]] című cikket. Mindemellett az a körülmény, hogy még a mai nyelvállapotban is felismerhetőek bizonyos hasonlóságok, talán csak azt bizonyítják, hogy a magyar nyelv jóval lassabban változik, mint a szabályos hangváltozásokban gondolkodó indoeurópai nyelvek.
 
A '''szóbokor''' (ősnyelv) elmélet ellenzői szerint a teória nyelvészetileg bizonyíthatatlan. Az elmélet támogatói ugyanakkor rendszeresen elfelejtkeznek annak a ténynek az említéséről, hogy az úgynevezett ''„szóbokor-rendszer”'' nem más, mint a [[sémi nyelv]]ekből, s tágabban az [[afroázsiai nyelvcsalád]]ból jól ismert, sőt, azok alapját képező ''három betűs gyökrendszer'', mely leglátványosabb és minden tekintetben tévedésmentesen működő, az ötletszerű rokonításokat kizáró módon ott és nem a magyarban lelhető föl. Ugyancsak nem szokás említeni, hogy a gyökrendszer nem valami speciális, újonnan vagy újra fölfedezett magyar nyelvi sajátosság, hanem egy olyan ''„nyelvi állandó”'', mely – alapszinten – ''valamennyi nyelvben'' fellelhető.<ref>A legfőbb különbség a sémi és magyar gyök- vagy szóbokorrendszer között az, hogy míg előbbiben a gyökrendszer a nyelv alapzatát képezi, mely ma is minden különösebb nyelvészeti absztrakció, hangmegfeleltetés, stb. nélkül látható, addig a magyarban ezt csak visszakövetkeztetésekkel lehet megtalálni.</ref> A gyökrendszer importja azonban nem zárható ki, hiszen a magyar nyelvben is láthatók a gyökképzés tendenciái, sőt annak egy még ősibb, a két mássalhangó vázra épülő gyökök változata, amelynek eklatáns példája a ''k.r'' hangzóvázra felépülő [[szóbokor]]. Ennek egyes elemei hárombetűs gyökök, minden tagjára érvényes azonban, hogy a magánhangzók beillesztése és a kezdő mássalhangzók szemantikai szerepet játszanak. A magyar gyökrendszer kutatása a [[19. század]]ban [[Fogarasi János (nyelvész)|Fogarasi János]] és [[Czuczor Gergely]] Akadémiai nagyszótárával éppen csak megindult, amikor az indogermán nyelvelmélet hatására létrejövő finnugor elmélet kutatása kiszorította. A magyar gyökkutatás azóta gyakorlatilag nem létezik. Mind a finnugor, mind az indoeurópai nyelvekben fellelhetők [[akkád nyelv|akkád]] eredetű, vagy akkáddal rokonítható szavak. Ugyanezek az akkád szavak a mai sémi nyelvekben is elterjedtek.<ref>{{cite journal | quotes = | author = Komoróczy Géza | date = | year = 2009 | month = | title = Új és régi – Mezopotámia az i. sz. 1. évezred első felében | journal = Ókor | volume = VIII | issue = 2 | pages = 3-7 | doi = | id = {{ISSN|1589-2700}} | url = | format = | accessdate = }}</ref>
 
A magyar nyelv rokonságára vonatkozó többi elméletet, mivel érveik nincsenek összhangban a nyelvtudomány bevett módszertanával, a nyelvészek egy része szintén elveti, s a finnugor elmélet ellenzői közül sem mindenki támogatja őket. Ez a tény is jelzi, hogy a nyelvtudományról való ismeretterjesztésnek még igen nagy szerepe van az elkövetkezendő évtizedekben, hogy ki-ki maga is eldönthesse, mely érvek szerepelhetnek a tudományos értelemben vett nyelvészet eszköztárában, és melyek nem. A nyelvtudománynak is el kell azonban gondolkodnia azon a kérdésen, hogy az alkalmazott módszereik valóban az egyedül üdvözítő módszerek-e, és a mai nyelvelméletekben meglévő kisebb-nagyobb nehézségek nem arra vezethetők-e vissza, hogy az első germán hangeltolódás alapján kiterjesztett és univerzálissá kikiáltott rendszeres hangmegfeleltetés módszere esetleg egy általánosabb elmélet kicsiny részét képezi?
90 602

szerkesztés