„Héttorony” változatai közötti eltérés

Hét trónfosztott szultán is e falak között végezte életét, az áldozatok fejeit pedig elrettentő példaként az erőd falaira akasztották. A torony aljában van egy üreg, melyet vérkútnak ''(kan-kujutu)'' és egy barlang, melyet sziklaüregnek ''(tascsukuru)'' neveznek; ez utóbbiakban őrizték azokat a szerencsétleneket, akikre a [[halálbüntetés|halálos ítéletet]] már kimondták. A lépcsőkön számos feliratot lehet olvasni, különösen az [[1600]]–[[1714]]-es évekből, többnyire velencei foglyoktól. A magyar foglyok közül [[Szilágyi Mihály]] ([[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] nagybátyja), [[Majláth István]], [[Török Bálint]], [[Bornemissza Gergely]] és [[Béldi Pál]] neve a legismertebb. A Héttorony utolsó magyar rabja gróf [[Esterházy Antal]] császári főstrázsamester volt 1698–1699-ben. A 19. század végén a bejárattól balra, a második torony egyik sarokkövén még kibetűzhető volt az Esterházy által bevésett következő felirat: „COMES ANTONIUS ESTERHASY CAPITANEUS CAPTUS IN CAMPO THÖMÖSVÁR A. 1698. DIE 19. SEPT. ELIBERATUS OCCASIONE INITAE PACIS ANNO 1699. DIE 13. APR.”<ref>Gróf Esterházy Antal kapitány, elfogatott a tömösvári mezőn, az 1698. év szept. 19. napján, kiszabadíttatott a békekötés alkalmából, 1699. ápr. 13-án. Lásd minderről [[Thaly Kálmán]] közleményét: Gróf Esterházy Antal török fogsága, 1698. ''Hadtörténelmi Közlemények,'' 4. (1891) 704–707.</ref>

 

 

== Jegyzetek ==