„Lengyel örökösödési háború” változatai közötti eltérés

zöld link kékre
a (Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel)
(zöld link kékre)
[[1734]]-ben még folytak az egyezkedések, amikor III. Károly Emánuel király savoyai, francia és spanyol csapatok élén bevonult az osztrák kézen lévő [[Milánói Hercegség]]be, elfoglalta [[Lombardia]] egy részét, és [[Mantova]] ellen vonult. Mivel tudta, hogy [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] Mantovát a spanyoloknak ígérte, igyekezett korlátozni a spanyol expedíciós haderő ténykedését. [[1734]]-ben a szárd–piemonti királyi hadsereg és francia szövetségese két nagy és véres csatát vívott az észak-itáliai osztrák haderővel. A szövetségesek [[június 29.|június 29-én]] [[Parma]] közelében, San Pietrónál vereséget szenvedtek, [[szeptember 19.|szeptember 19-én]] [[Guastalla|Guastallánál]] győzelmet arattak. III. Károly Emánuel elfoglalta [[Pavia|Páviát]], de a térségben a hadi helyzet alapvetően eldöntetlen maradt.
 
Dél-Itáliában az osztrákok helyzete katasztrofálisan alakult. A győzelmesen előrenyomuló spanyolok [[1734]] május elejére elfoglalták [[Szicília|Szicíliát]] és [[Nápoly]]t. [[Május 7.|Május 7-én]] [[III. Károly spanyol király|Don Carlos infáns]], [[Párma uralkodóinak listája|Párma uralkodó hercege]] [[Nápoly és Szicília uralkodóiuralkodóinak listája|Nápoly és Szicília királyává]] nyilvánította magát ''(VII. ill V. Károly'' néven). [[1734]]. [[május 25.|május 25-én]] [[Bari]] közelében, a bitontói csatában a spanyolok szétverték a Giuseppe Antonio, Belmonte hercege által irányított Habsburg birodalmi haderőt. A [[Nápolyi Királyság|Nápolyi]] és a [[Szicíliai Királyság]] a spanyol Bourbonok uralma alá került.
 
<center><gallery>|
Katonai és gazdasági túlerejük ellenére Franciaország helyre kívánta állítani a jó viszonyt a [[Habsburg Birodalom]]mal. A megállapodásban a francia király elfogadta a [[Pragmatica sanctio|Pragmatica sanctiót]], amely [[III. Károly magyar király|VI. Károly császár]] halála esetére lehetővé tette a leányági öröklést, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] főhercegnő javára. (A későbbi fejlemények tükrében az 1736-os elismerés üres formaságnak bizonyult, [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] valódi szándéka az volt, hogy Károly császár halála után katonai beavatkozással feldarabolja a Habsburg Birodalmat). [[André-Hercule de Fleury|Fleury bíboros]] főminiszter már a Pragmatica sanctio 1713-as kihirdetésétől kezdve számolt egy [[osztrák örökösödési háború]] kitörésével, és erre tartalékolta Franciaország erőit.
 
A spanyol katonai győzelmek ellenére [[III. Károly spanyol király|Károly spanyol infáns]], Párma uralkodó hercege lemondani kényszerült saját [[parma]]i hercegségéről és a [[Toszkána]] iránti igényéről is, ezeket a [[Habsburg Birodalom]] kapta meg. Cserébe Károly megtarthatta a meghódított [[Nápolyi Királyság|Nápolyi]] és a [[Szicíliai Királyság]]ot, és a békeszerződésben elismerték [[Nápoly és Szicília uralkodóiuralkodóinak listája|Nápoly és Szicília örökös királyának]].
 
A nagyhatalmak [[III. Ágost lengyel király|Frigyes Ágost szász választófejedelmet]] ismerték el Lengyelország királyának, III.&nbsp;Ágost néven. [[1736]]-ban [[I. Szaniszló lengyel király|Leszczyński Szaniszló]] hivatalosan is lemondott. III.&nbsp;Ágost király általános amnesztiát hirdetett. [[Michał Serwacy Wiśniowiecki|Wiśniowiecki herceget]], szolgálatai jutalmául kinevezte Litvánia nagyhetmanjává (főhadparancsnokává).