„Áprily Lajos Főgimnázium” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Hullámos ő – kalapos ű Vizuális szerkesztés
43. sor:
 
1948-ban ''4-es számú Magyar Vegyes Líceum'' néven államosították, és esti tagozatot hoztak létre. 1960-ban önálló intézményként megszüntették, ettől kezdve három évtizedig mint az ''Unirea Líceum'' magyar tagozata működött. 1990-ben költözött vissza régi épületébe, de több mint egy évtizedig társbérletben osztozott az időközben odaköltöztetett ''6-os számú Általános Iskolá''-val. 1992-ben vette fel az ''Áprily Lajos Elméleti Líceum'' nevet. 2001 és 2003 között, [[világbank]]i támogatással felújították az iskolát, és ekkor az általános iskola is új épületbe költözött. 2004-ben kapott nemzeti kollégiumi („főgimnáziumi”) rangot.
 
=== A Római Katholikus Főgimnázium ===
A ''Római Katholikus Főgimnázium'' alapításának eszméje 1817-ben született meg. A Brassóba látogató I. Ferenc király a következõ szavakat mondta az őt üdvözlő hitközség vezetőinek: ''Brassóban éppen helyén volna egy katolikus gimnázium'' . Más is tudatában volt ennek a valóságnak, az iskolát viszont – az egyházközség gyenge anyagi körülményei miatt – nem lehetett létrehozni.
 
1825. április 12-én Lámásch József, az akkori plébános hosszasan tárgyalt Bob János görög katolikus püspökkel a gimnázium megalapításáról. Bob püspök alapítványt is létre akart hozni, de hirtelen bekövetkezett halála miatt a gimnázium alapítása elmaradt. 1831-ben Bartolomeu Blajul zernyesti görög-keleti főesperes azzal a kéréssel fordult az erdélyi kormányzathoz, az erdélyi püspökhöz és Lámásch Józsefhez, hogy közös erővel állítsanak fel egy római katolikus gimnáziumot Brassóban, a Szent Ferenc-rendi atyák telkén, illetve épületében. A Szent Ferenc-rendi tartományi főnökség azonban nem volt hajlandó lemondani a telek tulajdonjogáról, így a terv nem valósulhatott meg. A gimnázium létrehozása végül Felfalusi Kovács Antalnak köszönhető, aki 1837.szeptember 8-án bejelenti az egyháztanácsnak, hogy a plébánosi lakás ebédlőjében elindítja a gimnázum első osztályát. Kérte, hogy a szükséges felszerelésekre és egy tanár bérezésére a tanács szavazzon meg 120 pengő forintot. Felfalusi Kovács Antal apátplébános 1837. október 1-jén 20 tanulóval, szerény körülmények között megkezdi a gimnázium első osztályának tanítását. Ezzel beindul a későbbi ''Római Katholikus Főgimnázium'' . A tanszemélyzet biztosítása érdekében Kovács Antal Tusnádi Kovács Miklóshoz, Erdély püspökéhez folyamodott, olyan papot kérve tőle, aki a segédlelkészi teendő elvégzésén kívül a tanári munka ellátására is alkalmas. A püspök e kérésnek nem tudott eleget tenni. Amikor Kovács Antal 1837-ben megalapította a gimnáziumot, először a gyulafehérvári püspökséghez folyamodott, onnan kért tanárt. Nem tudtak küldeni, mert az egyházmegye még nem rendelkezett megfelelő számú tanári képzettségű személlyel, a papság pedig egyházi teendőkkel volt elfoglalva. Felfalusi Kovács Antal emiatt Leményi János fogarasi görög katolikus püspöktől kért segítséget, aki Marosán (Muresan) Jakab kispapot bocsátotta rendelkezésére.
 
Az első iskolai év eredményeit a ''Siebenbürger Wochenblatt'' ban tették közzé, aztán gyűjtést szerveztek, amely lehetővé tette a második gimnáziumi osztály beindítását is. A tanításhoz szükséges helyiségek biztosítását a parókia épületének átrendezésével oldották meg.
 
Az 1839/1840-es tanévben megalakult a harmadik osztály is. Ekkor egy újabb tanárt (Marosán Andrást) alkalmazták. A kötelező tantárgyakon kívül rajzot, szépírást, éneket és zenét is tanítani kezdtek az iskolában. A tanárok fizetésére ekkor már 600 pengő forint kellett, amelyet Kovács Antal közadakozásból, de legtöbbször saját jövedelméből fedezett. A két világi tanár alacsony fizetését azzal pótolta, hogy nekik kosztot, szállást, fűtést és világítást biztosított. A tanintézmény később további tanárokat alkalmazva – László József, Weszely Károly (utóbbi a ''Brassói Lapok'' szerkesztője is volt) – fejlődött tovább.
 
Az 1842/43-as tanévben beindult az V. osztály is. A tanulók és tanárok számának gyarapodása túlnőtte a plébánia kereteit. Szükség volt egy külön épületre, ahol a gimnáziumi osztályok nyugodt körülmények között folytathatták tevékenységüket, és az iskola is tovább fejlődhetett.
 
Az apát-igazgató fáradhatatlanul küzdött a szükséges engedélyek megszerzéséért. A pénzalap előteremtésére ismét kérést intézett a gyulafehérvári püspökséghez, illetve a bécsi udvarhoz. A jóváhagyás csak 5 év múlva érkezett meg. A késés lehetséges oka, hogy sem a püspökség, sem a bécsi udvar nem lelkesedett a magyar nyelvű középiskola ötletéért, mert a már meglévő katolikus középiskolák is épp elég gondot jelentettek az ''Egyházmegyei Hatóság és a Római Katolikus Státus'' vezetőinek. Nem szívesen vettek volna újabb terhet a vállukra. Felfalusi Kovács Antal 1845-ben személyesen utazott Bécsbe, hogy a már hat osztállyal üzemelő gimnázium ügyét rendezze. Az 1847. július 12-én kelt királyi leirat ígéretet tesz a gimnázium működése anyagi feltételeinek szavatolására. 1847. július 24-én jóváhagyták az újonnan felépítendő gimnázium tervét, valamint költségvetését, sőt, kiutalták az öt tanár fizetését is.
 
Az iskolafenntartás egyéb költségeit az egyházközségnek kellett fedeznie. Az új intézkedések eredményeként az öt osztályban 115-re emelkedett a tanulók száma. 1848 tavaszán fogtak az építkezéshez – ugyanazon év november 1-jén a tanévet 127 tanulóval már az új épületben (a mostani B épületről van szó) kezdhette meg a Római Katholikus Főgimnázium. A hamarosan bekövetkező forradalmi idők azonban a Főgimnáziumot is megviselték.
 
1856-tól – osztrák utasításra – az iskolát algimnáziummá fokozták le. A latin nyelvű tanítás helyett a németet tették kötelezővé, ami a tanulók létszámának jelentős csökkenését okozta. Kovács Antal ugyan megmaradt igazgatónak, de az iskola helyzetén már nem sokat tudott javítani. A rendkívül megerőltető munka, a viszontagságok megviselték az iskolaalapító szívét. Halála előtt három hónappal az iskola igazgatói tisztét Maroschan Jakabnak adta át. 1857. december 9-én, 67 éves korában hunyt el.
 
Az 1867-es kiegyezés éve az iskola életében is változást hozott: a tanítás nyelve végre a magyar lett. A főóhaj most az volt, hogy az iskola nyerje vissza főgimnáziumi státusát – ez az 1872/1873-as tanévben be is következett. Az ekkor már nagy számban beiratkozott román tanulók esete azt bizonyítja, hogy – bár 1850 óta Brassóban is létezett román középiskola – a román szülők szívesen adták gyermekeiket olyan főgimnáziumba, ahol a német és a magyar nyelvet is elsajátíthatták, illetve, hogy a ''Római Katholikus Főgimnázium''ban folytatott oktatás szintje meghaladta a város más tanintézményeinek oktatási színvonalát.
 
1896-ban, a ''Millenniumi Év'' tiszteletére Vargyasi Ferenc igazgató díszkötésben kiadta a ''Brassói Római Katholikus Főgimnázium Millenáris Értesítőjét'' . Ebben foglalta össze és értékelte a tanintézet addigi tevékenységét, fejlődését.
 
Az eltelt 59 év alatt az iskolának 6307 növendéke volt, ahogy azt az alábbi táblázat mutatja:
{| class="wikitable"
|Periódus
|Magyar
|Német
|Román
|Összesen
|-
|1837/38 - 1847/48
|379
|149
|288
|816
|-
|1849/50 - 1859/60
|396
|235
|201
|824
|-
|1860/61 - 1870/71
|353
|322
|290
|965
|-
|1871/72 - 1881/82
|843
|423
|224
|1490
|-
|1882/83 - 1892/93
|1285
|313
|46
|1644
|-
|1893/94 - 1895/96
|522
|34
|13
|568
|}
Az intézmény fejlődése, a tanulók egyre növekvő száma és az új, magyar tannyelvű iskolák megjelenése folytán a meglevő épületek nem tették lehetővé az oktatás/nevelés valódi megreformálását – egyre égetőbb gonddá vált egy egészen új iskolaszárny megépítése. A jelenlegi A épület körüli vita a századfordulón a Főgimnázium, és általában a brassói magyarok legfontosabb eseményének számított. Az ''Egyházmegyei Hatóság és a Római Katolikus Státus'' is segítséget nyújtott az Egyházközségnek, amely megvásárolta a Kolostor utca mögötti Timár-kertet: 1900. június 1-jén nekiláttak az építkezésnek. A munka olyan lendülettel folyt, hogy az épületre még a tél beállta előtt rákerült a fedél. 1901. szeptember elsejére az utolsó simításokat is befejezték. A századfordulón 13 ún. rendes tanár és 4 kisegítő tanár oktatott. Az iskola könyvtára, szertárai évről-évre gyarapodtak. A tanári könyvtárban 5000, a diákkönyvtárban több mint 1000 kötetet őriztek.
 
1916. augusztus 28-án a román hadsereg elfoglalta Brassót. A tanítás szokásos rendje csupán az 1919/1920-as tanévben állt helyre. Igaz, ekkor vezették be a román nyelv tanítását is, ráadásul harmadik osztálytól a román történelmet, földrajzot és az alkotmánytant román nyelven kellett tanítani.
 
A két világháború közti időszakban nehéz körülmények közt ugyan, de folyamatos volt a tanítás és a tanórán kívüli önképzőkörök – a cserkészet, a szövetkezeti mozgalom stb. működése. 1937-ben november 7-én megünnepelték az iskola fennállásának 100. évfordulóját. Az ünnepségeken körülbelül 1000 diák és öregdiák vett részt.
 
1948 júniusában a hatalomra került kommunisták utasítására megszűnt a ''Római Katholikus Főgimnázium'' felekezeti jellege, és ezzel véget ért 111 év gyümölcsöző, áldásos munkája. Az intézménybe – fennállásának 111 éve alatt – 20.049 tanuló járt.
 
== Szakkörök ==
63 ⟶ 136 sor:
 
=== A Nebulónia ===
[[Fájl:Nebulónia.jpg|left|frameless|233x233px]]
[[Fájl:Golyatábor.jpg|thumb|555x555px|Golyatábor]]
Az ''Áprily Lajos Főgimnázium'' aktív középiskolás diákjainak tömörülése. Azoké, akiknek lételeme a mozgás. A szaladó mozgás. És az állandó kezdeményezés.
Legsikeresebb és – ugyanakkor – legnagyobb lélegzetvételű nebulóniás rendezvénynek kétségkívül a diáknapok számít, amely az iskola és a diákönkormányzat két hagyományos rendezvényének ötvözete: az ún. ''Fordított'' , valamint az ''Áprily Napoké'' . Az általában három napra tervezett rendezvénysorozat első két napja az osztályok közti vetékedőkről szól, a harmadik nap pedig őrzi az ''Áprily Napok'' ünnepélyes, kulturális jellegét. Az osztályok közti vetélkedők a sportolói képességeket, a merészséget és az általános műveltségi tájékozottságot teszik próbára, ráadásul rendszerint a tanárok aktív bekapcsolódását is igénylik. Mindezt az ''Áprily Napok'' tudományos és kulturális jellege (tudományos diákköri konferencia, tantárgyvetélkedők, szavalóversenyek stb.) egészíti ki, végül a diáknapokat az aktuális tanévet is összegző díszelőadás zárja, melyen az iskola önállóan tevékenykedő szakmai csoportosulásai kerülnek reflektorfénybe.