„René nápolyi király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
zöld link kékre
57. sor:
| házastárs4 =
| gyermekei =''1. feleségétől:''<br />1. [[II. János lotaringiai herceg|János]] (1425–1470)<br />2. Renátusz (1426–fiatalon)<br />3. Lajos (1427–1444)<br />4. Miklós (1428–fiatalon)<br />5. [[I. Jolán lotaringiai hercegnő|Jolán]] (1428–1483)<br />6. [[Anjou Margit angol királyné|Margit]] (1429–1482)<br />7. Károly (1431–1432)<br />8. Izabella (megh. fiatalon)<br />9. Lujza (1436–fiatalon)<br />10. Anna (megh. fiatalon)<br />''Házasságon kívüli kapcsolataiból:''<br />11. [[Anjou Johanna Blanka mirabeau-i úrnő|Johanna Blanka]] (1438–1470/71)<br />12. [[Anjou János Pont-au-Mousson-i őrgróf|János]] (–1536)<br />13. [[Anjou Magdolna montferrand-i grófnő|Magdolna]] (–1515 után)
| édesapa =[[II. Lajos címzetes nápolyi király|II. Lajos]], [[Anjou]] hercege, Provence grófja, [[Nápoly és Szicília uralkodóiuralkodóinak listája|címzetes nápolyi király]] (1377–1417)
| édesanya =[[Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné|Jolán]] aragón királyi hercegnő (infánsnő) (1381–1443)
| lábjegyzet =
}}
 
'''I. René''' vagy '''I. Renátusz''' ([[Angers]], [[Anjou|Anjou Hercegség]], [[Franciaország]], [[1409]]. [[január 19.]] – [[Aix-en-Provence]], [[Franciaország]], [[1480]]. [[augusztus 10.]]), uralkodói mellékneve: ''Jó Renátusz'', [[Katalán nyelv|katalánul]]: ''Renat I de Provença el Bo'', [[Okcitán nyelv|occitánul]]: ''Rainier lo Bòn'', [[francia nyelv|franciául]]: ''René Ier de Naples, dit le Bon Roi René'', [[olasz nyelv|olaszul]]: ''Renato d'Angiò detto il Buono'', [[német nyelv|németül]]: ''Renatus von Anjou der Gute'', [[Nápoly és Szicília uralkodóiuralkodóinak listája|szicíliai]]<ref>A királyság hivatalos elnevezése mindvégig '''Szicíliai Királyság''' ''(A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság)'' maradt. A [[Nápolyi Királyság]] elnevezés csak történészi műszó az [[Appenninek|Appennini-félsziget]] déli részén elhelyezkedő országra. Ez az elnevezés a másik [[Szicíliai Királyság]]tól ''(A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság)'', a csak a Szicília szigetére kiterjedő királyságtól való megkülönböztetésre szolgált.</ref> (''nápolyi'') király. [[I. János aragóniai király|I. (Vadász) János]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] unokája, [[VII. Károly francia király|VII. Károly]] [[Franciaország uralkodóinak listája|francia király]] sógora és [[VI. Henrik angol király|VI. Henrik]] [[A Brit-szigetek uralkodóinak listája|angol király]] apósa. Az [[Anjou-ház|Anjouk]] örököseként címei között szerepelt a ''Magyarország királya'' titulus is.
 
== Címei ==
74. sor:
* Forcalquier grófja: [[1434]]. [[november 12.]] – [[1480]]. [[augusztus 10.]]
* [[Calabria]] hercege: [[1434]]. [[november 12.]] – [[1435]]. [[február 2.]]
* [[Nápoly és Szicília uralkodóiuralkodóinak listája|Nápoly királya]]: [[1435]]. [[február 2.]] – [[1442]]. [[június 2.]]
* [[Aragónia uralkodóinak listája|Aragónia (ellen)királya]]: [[1466]]. [[július 30.]] – [[1470]]. [[december 16.]]
* [[A Sion-rend nagymestereinek listája|A Sion-rend nagymestere]]: [[1418]]. – [[1480]]. [[augusztus 10.]]
80. sor:
== Élete ==
[[Fájl:Coat of arms of René of Anjou (1443-1453).svg|thumb|160px|left|I. Renátusz címere, amelyben az Anjouk örököseként a magyar királyi címer (balra fent) is szerepel]]
Apja [[II. Lajos címzetes nápolyi király|II. Lajos]], [[Anjou]] hercege, Provence grófja, [[Nápoly és Szicília uralkodóiuralkodóinak listája|címzetes nápolyi király]]. Anyja [[Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné|Aragóniai Jolán]], [[I. János aragóniai király|I. (Vadász) János]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón királynak]] és [[Bar Jolán aragóniai királyné|Jolánnak]], Bar hercegnőjének a lánya.
 
Egész életét az anyai örökségért vívott csaták jellemezték. A [[Száli törvény|száli frank]] jog szerint [[I. János aragóniai király|I. (Vadász) János]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] halála ([[1396]]) után a lányai nem örökölhették az [[Aragónia|aragón]] trónt, így anyja, [[Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné|Aragóniai Jolán]] hercegnő sem.<ref>A száli frank trónöröklést követő [[Barcelonai-ház]] házasság révén szerezte meg a nők trónöröklését nem tiltó [[Aragónia|Aragón Királyságot]], amikor [[Petronila aragóniai királynő|I. Petronilla]] ([[1136]]-[[1174]]) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón királynő]] feleségül ment [[IV. Rajmund Berengár barcelonai gróf|IV. Rajmund Berengárhoz]], [[Barcelona grófjainak listája|Barcelona grófjához]] ([[1113]]–[[1162]]), és ezzel [[Aragónia|Aragóniában]] is megtiltották a nők trónöröklési jogát, amely [[1502]]. [[október 27.|október 27-éig]], [[II. Johanna kasztíliai királynő|Aragóniai Johannának]], [[II. Ferdinánd aragóniai király]] lányának aragón trónörökössé való jelöléséig volt érvényben. Ezt vitatta I. Renátusz anyja is.</ref> A következő kísérletre az [[Aragónia|aragón trónelfoglalására]] [[1410]] és [[1412]] között került sor, mikor bátyja, [[III. Lajos címzetes nápolyi király|Anjou Lajos]] herceg ([[1403]]–[[1434]]) az öt trónkövetelő egyikeként jelentkezett [[Aragónia]] trónjára, anyja és anyai nagyanyja, [[Bar Jolán aragóniai királyné|Bar Jolán]] egykori aragón királyné ([[1364]]–[[1431]]) erőteljes támogatásával, de végül erőlködésük ismét elbukott spanyol unokatestvére, [[I. Ferdinánd aragóniai király|Antequerai Ferdinánd]] [[kasztília]]i infáns ([[1380]]–[[1416]]) ellenében, akit [[1412]]-ben [[Aragónia uralkodóinak listája|Aragónia királyává]] választottak. Renátusz [[1417]]-ben, apja halálakor még csak nyolc éves volt, és anyja és anyai nagyanyja nevelték. Anyai nagyanyjának az öccse, [[I. Lajos, Bar hercege|Lajos]] bíboros, Bar hercege [[1419]]-ben örökbe fogadta, és örökösévé tette a Bar hercegségben. Nagyanyja, [[Bar Jolán aragóniai királyné|Bar Jolán]] [[Aragóniai uralkodók házastársainak listája|aragón királyné]], aki [[II. János francia király|II. János]] [[Franciaország uralkodóinak listája|francia király]] unokája volt, elősegítette a francia udvarhoz való szorosabb kötődést egy házasságkötéssel, mely [[VI. Károly francia király]] francia király negyedszülött fia, [[VII. Károly francia király|Károly]] és az ő unokája, Renátusz nővére, [[Anjou Mária francia királyné|Anjou Mária]] ([[1404]]–[[1463]]) között jött létre [[1422]]. [[június 2.|június 2]]-án, akkor már mint leendő uralkodópár szerepeltek, hiszen Károly a bátyái halála után [[1417]]-ben trónörökössé lépett elő. [[1413]]-tól a reménybeli francia király már a későbbi anyósa felügyelete alatt nevelkedett. Aragóniai Jolán jelentős befolyással bírt a veje, a pár hónappal a lányával való házasságkötése után, [[1422]]. [[október 21.|október 21]]-én az apja örökébe lépő [[VII. Károly francia király|VII. Károly]] francia király udvarában, és szerepet játszott [[Jeanne d’Arc]] felkarolásában és támogatásában.
[[Fájl:Aix - le roi René.jpg|bélyegkép|balra|150px|I. Renátusz király szobra Aix-en-Provence-ban]]
Renátuszra az újabb küzdelmek felesége révén vártak, mikor apósa, [[II. Károly lotaringiai herceg|II. Károly]], [[Lotaringia uralkodóinak listája|Lotaringia hercege]] [[1431]]-ben meghalt, és az örökség a lányára, [[I. Izabella lotaringiai hercegnő|Izabella]] ([[1400]]–[[1453]]) hercegnőre szállt. Az örökség átvétele bonyodalmakba ütközött, és Renátusz [[III. Fülöp burgundi herceg|III. (Jó) Fülöp]] [[Burgundi Hercegség|burgundi herceg]] fogságába került, aki az angolok francia trónigényét támogatta az ő sógoráéval szemben. A fogságban lévő herceget megerősítette a hercegség uralkodói székében [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] [[Német királyok listája|német király]] mint főhűbérúr [[1434]]-ben. Ugyanebben az évben halt meg bátyja gyermektelenül mint a [[Nápolyi Királyság|nápolyi]] trón örököse, így az ugyancsak gyermektelen [[II. Johanna nápolyi királynő|II. Johanna]] [[Nápoly és Szicília uralkodóiuralkodóinak listája|nápolyi királynő]] ([[1373]]–[[1435]]) őt teszi meg örökösévé és egyben [[Calabria]] hercegévé. A következő év elején meghalt II. Johanna, így a trón Renátuszra szállt. Névleg ő lesz [[Nápoly és Szicília uralkodóiuralkodóinak listája|Nápoly királya]] '''I. Renátusz''' néven, de a fogoly király nem tudja elfoglalni a trónját. Szerencséjére az ellenlábasa, [[I. Ferdinánd aragóniai király|I. Ferdinánd]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] fia, [[V. Alfonz aragóniai király|V. Alfonz]] ([[1394]]–[[1458]]) aragón király [[milánó]]i fogságba került, így nem tudta ekkor még elfoglalni a trónt. Renátusz a régensséget feleségére ruházta, aki [[1435]]. [[október 18.|október 18]]-án bevonult [[Nápoly]]ba, és régens királynéként kormányozta a királyságot férje kiszabadulásáig. I. Renátusz [[1438]]. [[május 19.|május 19-én]] vonult be [[Nápoly]]ba, és vette át az ország irányítását. Ő az egyetlen a negyedik [[Anjou-ház]] életében, aki ténylegesen uralkodott a [[Nápolyi Királyság]]ban. Az uralma nem lett hosszú életű, hiszen [[V. Alfonz aragóniai király|V. Alfonz]] nem adta fel a küzdelmet, és [[1442]]. [[június 2.|június 2]]-án elfoglalta Nápolyt. Renátusz király [[Provence-Alpes-Côte d’Azur|Provence]]-ba menekült.<ref>[[I. Johanna nápolyi királynő]] ([[1326]]-[[1382]]) szintén provence-i birtokára menekült, mikor [[I. Lajos magyar király|I. (Nagy) Lajos]] [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar király]] elfoglalta a [[Nápolyi Királyság]]ot [[1348]]-ban.</ref>
[[Fájl:Tarascon Castle (waterfall).jpg|bélyegkép|balra|150px|I. Renátusz király vára Tarasconban]]
A [[Nápoly és Szicília uralkodóiuralkodóinak listája|nápolyi királyi]] címről sohasem mondott le, és [[V. Alfonz aragóniai király|V. Alfonz]] halála után megpróbálta újra megszerezni a trónt, de nem járt sikerrel. [[1466]]-ban az V. Alfonzot [[Aragónia|Aragóniában]] követő öccse, [[II. János aragóniai király|II. (Hitetlen) János]] ellen fellázadt katalánok ajánlották fel neki a trónt, de a gyűlölt királyné, [[Kasztíliai Johanna aragóniai királyné|Enríquez Johanna]] ([[1425]]–[[1468]])<ref>[[II. Ferdinánd aragóniai király|II. (Katolikus) Ferdinánd]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] anyja.</ref> halála ([[1468]]) után már alábbhagyott a felkelés ereje, és Renátusz fia, [[II. János lotaringiai herceg|II. (Anjou) János]] ([[1424]]–[[1470]]) [[Lotaringia uralkodóinak listája|lotaringiai herceg]] halála ([[1470]]) után, akit [[Barcelona|Barcelonában]] valószínűleg megmérgeztek, Renátusz is felhagyott a küzdelmekkel. Nemcsak gyermekei többségét, hanem számos unokáját is látta meghalni, így az angol királynévá lett lányának, [[Anjou Margit angol királyné|Margitnak]] ([[1430]]–[[1482]]), aki túlélte apját, az egyetlen gyermekét, [[Lancasteri Eduárd walesi herceg|Edward]] ([[1453]]–[[1471]]) [[Wales uralkodóinak listája|walesi herceget]] [[1471]]-ben vagy a fiának a fiát, [[I. Miklós lotaringiai herceg|I. (Anjou) Miklós]] ([[1448]]–[[1473]]) lotaringiai herceget [[1473]]-ban.
 
Renátusz király kétszer nősült és 13 gyermeke született. [[A Sion-rend nagymestereinek listája|A Sion-rend nagymestere]] is volt, mely a [[Szent Grál]] titkába avatta be tagjait. [[A Sion-rend nagymestereinek listája|A Sion-rend nagymesterként]] [[I. Jolán lotaringiai hercegnő|Jolán]] lánya ([[1428]]–[[1483]]) követte. Az [[Anjou-ház]] birtokainak örököseként unokaöccse, [[III. Károly provence-i gróf|Anjou Károly]] ([[1436]]–[[1481]]) követte az Anjou Hercegség kivételével, amely a halálával visszaszállt a francia koronára. A Lotaringiai hercegséget, mely felesége halála után fiukra, majd annak fiára szállt, végül a lányának, Jolán hercegnőnek a lemondása után annak fia, [[II. René lotaringiai herceg|II. Renátusz]] ([[1451]]–[[1508]]) herceg örökölte meg. [[Lotaringiai Mária skót királyné|Lotaringiai Mária]] ([[1515]]–[[1560]]) skót királyné, [[I. Mária skót királynő|Stuart Mária]] [[Skócia uralkodóinak listája|skót királynő]] anyja révén a skót ([[1542]]-től, Stuart Mária trónra léptétől) és az angol ([[1603]]-tól, Stuart Mária fiának, [[I. Jakab angol király|Stuart Jakabnak]] az uralkodásától) királyok, valamint [[I. Ferenc német-római császár|Lotaringiai Ferenc]] ([[1708]]-[[1765]]) császár, ''III. Ferenc'' néven lotaringiai herceg, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] ([[1717]]–[[1780]]) magyar királynő férje és a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]] megalapítója is Renátusz leszármazottai között szerepelnek.