„Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban” változatai közötti eltérés

Az '''Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban''' (eredeti cím: ''Невероятные приключения итальянцев в России'' / ''Una matta, matta, matta corsa in Russia'') [[1974 a filmművészetben|1974]]-ben bemutatott színes, szovjet–olasz filmvígjáték. [[Eldar Alekszandrovics Rjazanov|Eldar Rjazanov]] és Franco Prosperi közös alkotása tulajdonképpen kényszerűségből született, mivel [[Dino De Laurentiis]] [[filmproducer|producer]]nek egy korábbi koprodukció kapcsán tartozása volt a [[Moszfilm Stúdió|Moszfilm]] felé. A film Nyugaton lényegében megbukott, a [[vasfüggöny]] mögött – [[Magyarország]]ot is beleértve – azonban jelentős sikert aratott.

Az [[1960-as évek]] végén több nagyszabású szovjet–olasz koprodukciós film készült, melyeket a magyar közönség is láthatott. [[Mihail Kalatozov]] ''[[A jégsziget foglyai]]'' ([[1969 a filmművészetben|1969]]), [[Vittorio De Sica]] ''Napraforgó'' ([[1970 a filmművészetben|1970]]) és [[Szergej Fjodorovics Bondarcsuk|Szergej Bondarcsuk]] ''[[Waterloo (film)|Waterloo]]'' ([[1970 a filmművészetben|1970]]) című alkotásai annak idején a magyar közönség körében is nagy sikert arattak, nyugati fogadtatásuk viszont meglehetősen langyos volt. A ''Waterloo'' producere, Dino De Laurentiis abban állapodott meg a szovjet partnerrel, a Moszfilmmel, hogy egy újabb közös filmmel egyenlíti ki fennálló tartozásait. Okulva azonban az előző közös vállalkozás (és a többi koprodukció) anyagi bukásából, De Laurentiis igyekezett minél jobban lefaragni a költségeket. Ragaszkodott ahhoz, hogy az Olaszországban játszódó jeleneteket a népes orosz stáb helyett egy kisebb olasz forgatócsoport vegye fel. Anyagi megfontolásokból elutasította, hogy a film olyan, a Szovjetunióban is rendkívül népszerű olasz sztárokkal készüljön el, mint [[Alberto Sordi]], [[Sophia Loren]], [[Marcello Mastroianni]] és [[Claudia Cardinale]]. Helyettük inkább karakterszínészeket választott, akik a vasfüggöny mögött jószerivel ismeretlenek voltak. Antonia Santilli filmes karrierje például csak két évvel korábban kezdődött, és épp ezzel a koprodukcióval véget is ért. [[Ninetto Davoli]] elsősorban [[Pier Paolo Pasolini]] filmjeiben vált ismertté, melyeket azonban a [[szocialista országok]]ban egyáltalán nem vagy csak szűk körben forgalmaztak. [[Alighiero Noschese]] és [[Tano Cimarosa]] neve és arca ugyan nem volt ismeretlen [[Kelet-Európa|Kelet-Európában]] sem, de nem tartoztak a legnépszerűbb nyugati művészek közé. A takarékos producer végül a saját csapdájába esett, mert Nyugaton a film éppen a szereposztás miatt bukott meg, ugyanis a forgalmazó partnerek szerint a koprodukció az eredetileg tervezett rangos közreműködőkkel sikeres lehetett volna.<ref>Ez a kijelentés erősen vitatható, hiszen a 4 sztár közül hárman játszottak a korábban emlegetett koprodukciókban – Cardinale ''A jégsziget foglyai''ban [[Peter Finch]] és [[Sean Connery]] partnereként, Loren és Mastroianni pedig a ''Napraforgó''ban –, melyek a közreműködésük ellenére is megbuktak.</ref>

| '''Reptéri dolgozó''' || [[Pathó István (színművész, 1935)|Pathó István]]