„Táplálkozás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 77.110.171.248 (vita) szerkesztéséről EmausBot szerkesztésére |
a néhány elírás és linkbeli hiba |
||
1. sor:
A '''táplálkozás''' az [[ember]] és [[állatok|állat]] egyik jelentős életjelensége, amely során a szervezet a megfelelő és egészséges működéshez táplálékot vesz fel, amit vérhálózat útján juttat el a sejtekhez. Táplálékainknak sok fajtája van (járulékos, fűtő stb.). Ezeket a [[száj|szánkban]] felaprítjuk, majd lejut a [[tápcsatorna|tápcsatornába]] ott pedig az [[emésztőnedv]]ek felbontják alkotó elemeire. A fontosabb tápanyagok eljutnak a véráram útján a [[sejt]]ekhez, a felesleges salakanyag pedig távozik a szervezetünkből [[széklet]] formájában.
A táplálkozás olyan élettevékenység, mellyel az élőlények a szervezetük felépítéséhez szükséges anyagokat és az egyéb élettevékenységeikhez szükséges energiát biztosítják. Szorosabb értelemben táplálkozásnak csak a táplálék megszerzését és felhasználásra alkalmassá tételét nevezik, míg a tápláléknak a szervezetben történő kémiai átalakítása az [[anyagcsere]]. A táplálkozás szempontjából az élővilág két, egymástól alapvetően különböző csoportokra osztható: 1. a [[növények]] többsége szervetlen anyagokat (
A szorosabb értelemben vett táplálkozás (evés) az állatvilágban fokozatos fejlődésen ment keresztül. Az [[egysejtűek]] testük egész felületén vehetnek fel folyékony ([[ozmózis]] útján) vagy szilárd táplálékot ([[fagocitózis]]). A fejlődés során külön szerv, illetve szervrendszer alakult ki a táplálkozásra, melynek sajátságai nagymértékben függnek a táplálkozás módjától. Ez általában cső alakú; bemeneti nyílása alkalmas lehet a táplálék megragadására és feldarabolására. Az ezt követő szakaszban kémiai feldolgozás történik különböző enzimek segítségével, majd a részleges lebontott tápanyag felszívódik és eljut a test különböző részeibe, ahol felhasználódik. A végső szakaszon történik a szervezet számára fel nem használható anyagok kiürítése.
A táplálkozás mértékét a szervezet szükséglete, illetve a felvett tápanyagok tápértéke szabja meg. A tápértéket az adott tápanyag energiaszolgáltatásának mértékével szokás jellemezni. Kaloriméterben való elégetésekor 1 g zsír 9,3; 1 g szénhidrát 4,1 és 1 g fehérje 5,6 (élettani hasznosítási értéke 4,1) kilokalória energiát szolgáltat. Ennek ellenére nem közömbös pl. az emberi szervezet számára, hogy ezekből a tápanyagokból milyen arányban részesül. A tápláléknak mindig kell tartalmaznia megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjét, mert ebből szerzi meg a szervezet azokat az [[aminosav]]akat, melyeket önmaga nem képes előállítani (esszenciális aminosavak). Szükséges emellett, hogy a táplálék elegendő mennyiségben tartalmazzon úgynevezett járulékos tápanyagokat, [[vitamin]]okat, amelyekre ugyan kis mennyiségben van csak szükség, de hiányuk különféle súlyos zavarokat okozhat. Az ember átlagos napi igénye a fő tápanyagokból: 70 g fehérje, 50 g zsír és 500 g szénhidrát ([[élelmiszer]]ek). Ezek mennyisége a szervezet igénybevételével arányosan nő.
A szervezet a felvett táplálék egy részét elhasznált anyagainak pótlására, anyagainak gyarapítására ([[növekedés]]), egy részét különféle élettevékenységek energiaszükségletének fedezésére használja fel. A közvetlen szükséglet kielégítésére fel nem használt anyagokat a szervezet tárolni képes (glükogén, zsírok), s ezért elviseli a táplálkozás hosszabb-rövidebb ideig történő szüneteltetését ([[éhezés]]). Ilyenkor a raktározott tápanyagok nagy része felhasználódik. Hosszabb idejű éhezést a szervezet már rosszul visel el, mert már egyéb, a szervezet felépítésében szükséges anyagok is felhasználódhatnak. A szervezet az energiát is képes tárolni különböző nagy energiatartalmú foszfátok (pl. [[
A táplálkozással ez emberi élelmezéssel kapcsolatos kutatásokkal Magyarországon az ''[[Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet]]'' foglalkozik.
| |||