„Front vezérlő tervezési minta” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
PolyakLaci (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
PolyakLaci (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
12. sor:
Ezek általában mindegyik vezérlőre nézve közös feladatok, így felesleges lenne ezt minden vezérlő „elején“ megismételni. Emiatt, a közös dolgokat általában külön választják, kiemelik, és a konkrét műveletet elvégző vezérlők „elé“ teszik. Az egyes vezérlők előtti közös műveletek elvégzéséért, és a tényleges feladatot ellátó vezérlő ezek után történő meghívásáért felelős részt, front vezérlőként valósítják meg.
 
A front vezérlő másik előnye egy MNV rendszerben, hogy biztosítja az alkalmazás egyetlen belépési pontját. Nélküle minden vezérlő külön-külön meghívható lenne, ami nagyfokú „kuszaságot“ vonna maga után, és biztonsági aggályokat vetne fel. A front vezérlő segítségével (mivel mindegyik vezérlő csak rajta keresztül kerülkerülhet meghívásra), lehetőség van a megfelelő biztonsági ellenőrzéseket és beállításokat elvégezni.
 
Joggal merül fel a kérdés, hogy ha minden vezérlő a front vezérlőn keresztül érhető el, akkor honnan tudja az alkalmazás, melyik vezérlőt kell meghívnia? A meghívandó vezérlőt tipikusan egy GET paraméterrel ([[URL]]-ben megadva) szokás átadni, a belépési pontot reprezentáló szkriptnek (pl. ''index.php?action=megrendeles''). A front vezérlőnek azt a részét, amely a megfelelő „igazi“ vezérlő meghívásáról gondoskodik, ki szokták emelni, és alkalmazásvezérlőnek hívják (Application Controller). Az alkalmazásvezérlő általában a front vezérlő utolsó lépéseként jelenik meg.