„Kara Musztafa” változatai közötti eltérés

(rend.)
A források szerint óriási, 230 ezer fős sereget vont össze (valójában csak 130-150 ezret) és a franciák biztatásával [[1683]]. [[június 7.|június 7-én]] elindult [[Habsburg Birodalom|Ausztria]] ellen. A Habsburgok ekkor szövetségben álltak a [[Lengyel–Litván Unió]]val, akivel megállapodtak abban, ha bármelyikük fővárosát török támadás érné, egymás segítségére sietnek. Musztafa nem mérte fel sem ezt, sem a Lipót császár mögé felsorakozó [[Német-római Birodalom]] katonai erejét.
 
A Bécs városát halálos gyűrűbe fogó sereget a német birodalmi és lengyel hadak, [[III. János lengyel király|III. (Sobieski) János lengyel király]] és [[V. Károly lotaringiai herceg|Lotaringiai Károly herceg]] vezetésével [[1683]]. [[szeptember 12.|szeptember 12-én]] a [[kahlenbergi csata|kahlenbergi csatában]] szétverték, az ostromlott várost felmentették. A visszavonulókat üldöző lengyelek októberben a [[párkányi csata|párkányi csatában]] a budai pasa hadait is szétverték, és elfoglalták [[Esztergom]]ot. Budavár stratégiai helyzete meggyengült.
 
A vereségért Musztafa nagyvezírt [[selyemzsinór]]ral kivégezték [[Belgrád|Nándorfehérvárott]]. Kivégzése előtt állítólag szomorúan csak annyit mondott, ha halálával a szultán elkerülheti a vereséget, önként vállalná. Utódja a nagyvezíri tisztségben – a hárem támogatásával – korábbi védence, [[Kara Ibrahim]] pasa lett, aki maga is intrikált a szultánnál Kara Musztafa kivégzése érdekében.<ref>Zygmunt Abrahamowicz: ''Kara Mustafa Pascha,'' in: ''Historisches Museum der Stadt Wien,'' Robert Waissenberger (kiadó): ''Die Türken vor Wien. Europa und die Entscheidung an der Donau 1683,'' Residenz Verlag, Salzburg/Wien, 1982, ISBN 3-7017-0312-4, 249.old.</ref>