„Ajtay Andor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Agoston.hu (vitalap | szerkesztései)
33. sor:
 
Pályája végén ismét láthatta a szegedi közönség. A Naplemente előtt című előadás rendezője és főszereplője is volt. A színháztörténeti előadás bemutatója: [[1970]]. [[november 8.]] Partnerei a következők voltak: [[Bángyörgyi Károly]], [[Papp János (színművész, 1948)|Papp János]], [[Stefanik Irén]], [[Lelkes Dalma]], [[Nagy Attila (színművész)|Nagy Attila]], [[Lőrinczy Éva]], [[Kovács János (színművész)|Kovács János]], [[Mentes József]], [[Kormos Lajos]], [[Máriáss József]], [[Csizmadia László]], [[Gémesi Imre]], [[Szekeres Ilona]], [[Molnár Piroska]], [[Kovács Gyula (színművész, 1914)|Kovács Gyula]], [[Károlyi István (színművész)|Károlyi István]] és [[Szalay Zsigmond]].
[[Kép:Ajtay Andor fortepan 39223.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|Ajtay Andor (1960)]]
{{rquoteidézet2|0%|center|<small>''Fény és árny váltakozik a lelkemben. Mennyország tiszta fénye és a sötét éjszaka borzalmas mélye. Miért ne idézném Goethét? - mikor az ő költői lelke fejezi legjobban az én érzéseimet. Ha ez a mennyei fény áraszt el, akkor a kék eget látom és téged. Tűzpiros liliomokat és téged...” S az áradó szavak igazsága könnyeket csal a többnyire fiatal publikum szemébe. Ezt a Clausen-monológot sokak szerint csak a legnagyobbak mondhatják el úgy, hogy az igaz legyen. A szegedi előadás varázsát olyan nagyságok is előidézik, mint a költői Inket játszó Molnár Piroska, Klamrothot formáló Nagy Attila, vagy a Geigerként látható Máriáss József. Akkor és ott Szegeden „döbbenetes csend tud lenni” egy-egy sűrű színpadi pillanat visszhangjaként. Az előadás végén „már-már nem is gyanúsan csillognak a szemek.''|Dalos László: Helyszíni beszámoló, „Film Színház Muzsika” }}
Akkor és ott Szegeden „döbbenetes csend tud lenni” egy-egy sűrű színpadi pillanat visszhangjaként. Az előadás végén - írja helyszíni beszámolójában Dalos László a „Film Színház Muzsika” hasábjain - „már-már nem is gyanúsan csillognak a szemek.” Az egyik szegedi előadást még a Magyar Rádió is közvetíti a hallgatók millióinak, amelyet több ízben is megismételnek, és archívumában talán még ma is megtalálható a felvétel.</small>|}}
 
Élete utolsó szerepét 1972-ben, az Operettszínházban (Noszty Pál) játszotta.