Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Kép:Páviai csata 1525.jpg|bélyegkép|jobb|I. Ferenc foglyulejtése a paviai ütközetben forr. Tolnai Világtörténelem
 
== Ifjúsága, örökösödése ==
[[FájlKép:Blason Dauphin François.png|bélyegkép|200px|Ferenc dauphin címere, amely a királyi liliomos és a [[viennois]]-i [[delfin]]es címert, illetve [[Bretagne]] címerét egyesíti]]
Amikor megszületett [[I. Károly angoulême-i gróf|Valois Károly]] [[angoulême]]-i gróf és felesége, [[Savoyai Lujza, Franciaország régense|Savoyai Lujza hercegnő]] második gyermeke, a később írói munkásságáról ismert [[Angoulême-i Margit navarrai királyné]] két évvel fiatalabb öccse, még egyáltalán nem volt várható, hogy valaha is trónra jusson. Az angoulême-i ág [[V. Károly francia király|V. Károly]] fiától, [[I. Lajos orléans-i herceg|I. Lajos]] [[orléans]]-i hercegtől származott – Ferenc a herceg dédunokájaként látta meg a napvilágot. Keresztapja, François de la Rochefoucauld nevét örökölte; a Ferenc keresztnév korabeli népszerűsége egyébként az [[1482]]-től [[1507]]-ben bekövetkezett haláláig Franciaországban élt [[Paolai Szent Ferenc]]től eredt.
 
Franciaország helyzete komolyan romlott [[1523]]-ban. Az új velencei dózse, [[Andrea Gritti]] azonnal békét kötött V. Károllyal, ráadásul ekkor derült fény Bourbon connétable összeesküvésére. A hadvezér a felelősségre vonás elől a császárhoz menekült, és a [[Pireneusok]] felől támadta hajdani urát. Míg Charles de Bourbon (Bourbon Károly) [[Odet de Foix-Lautrec|Odet de Foix]]-val, Lautrec vikomjával csatározott délen, északról [[Charles Brandon suffolki herceg]] egészen a [[Somme]]-ig jutott, de egymaga nem indult [[Párizs]] ellen. Ilyen helyzetben Ferenc ősszel sereget menesztett [[Lombardia|Lombardiába]], amely a következő évben ütközet nélkül volt kénytelen visszavonulni a télen jelentős erősítést kapott császáriak elől. A nyomában járó császáriak [[1524]] nyarán betörtek a védtelen [[Provence]]-ba, és nagyrészt sikerült is meghódítaniuk. Egyedül [[Marseille]] városa állta ostromukat, míg az erős haddal érkező Ferenc elől ellenfelei jobbnak látták visszavonulni.
 
 
[[Kép:Páviai csata 1525.jpg|bélyegkép|jobb|I. Ferenc foglyulejtése a paviai ütközetben]]
Ferenc személyesen vezette negyvenezres hadát az Alpokon át Lombardiába. A francia csapatok bevonultak a [[Milánói Hercegség]] fővárosába, Ferenc ezután a komoly császári helyőrségnek otthont adó [[Pavia]] ellen vonult, amit azonban az ősz során nem sikerült ostrommal bevennie. A franciák a kiéheztetés mellett döntöttek. Decemberben a Genovában partra szálló spanyolokat sikerült megverniük, és [[VII. Kelemen pápa]] is beleegyezett, hogy ne segítse tovább V. Károlyt annak fejében, hogy Ferenc megtámadja a [[Róma|Rómához]] fenyegetően közeli Nápolyi Királyságot. Úgy tűnt, a hadjárat sikeres lesz: Albany hercege vezetésével a francia király csapatot küldött Nápoly ellen, ráadásul szövetségre lépett vele a zsoldosvezér [[Giovanni de’ Medici]] is. [[1525]] januárjában azonban friss erők érkeztek a Habsburg-hadsereg támogatására, akik így elvágták a paviai ostromgyűrűt Milánótól. [[február 24.|Február 24-én]] Pavia mellett összecsapott a két sereg, és a francia nehézlovasság súlyos vereséget szenvedett a német [[landsknecht]]ektől és a spanyol lövészektől. Számos jeles francia hadvezér elesett, köztük a korábbi főparancsnok, [[Jacques de La Palice]] marsall is, maga I. Ferenc pedig fogságba került. Nem véletlenül nevezi az utókor a [[Paviai csata (1525)|paviai ütközetet]] „a lovagkor utolsó csatájának”. A francia hadak maradékai egy kis milánói helyőrséget leszámítva visszavonultak hazájukba. A nápolyi különítmény útja is eredménytelenül végződött.