„Ákos István (nádor)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Bükkszentlélek
→‎Élete: Szentléleki kolostor
6. sor:
Az [[Ákos nemzetség]] Erne ágából származott, [[Ákos Ernye]] országbíró fia. Feleségétől, az ismeretlen vezetéknevű Katalintól 7 fia és 2 leánya született. A történeti forrásokban [[1281]]–1315 között szerepel. 1281-ben [[Gömör vármegye|gömöri]] és [[Borsod vármegye|borsodi]] [[ispán]], részt vett [[1282]]-ben a [[Hód-tavi csata|Hód-tavi csatában]], majd [[Borostyánkő (Ausztria)|Borostyánkő]] ostromában. [[IV. László magyar király|IV. László]] király hívei közé tartozott, bizalmasa volt [[III. András magyar király|III. András]]nak is. [[1293]] és [[1295]] között királynéi tárnokmester. [[1298]]-ban szövetséget kötött III. András királlyal, valamint több előkelővel. 1298-[[1300]] között országbíró.
 
A király halálakor ([[1301]]. [[január 14.]]) ő búcsúztatta Andrást, mint az „[[Árpád-ház]] utolsó aranyágacskájá”-t. A nádori méltóságot a többi kiskirállyal együtt töltötte be, azaz a saját birtokain a nádori jogköröket gyakorolta. Az [[interregnum]] időszakában [[Vencel magyar király|Vencel cseh trónörököst]] támogatta, akitől különféle tisztségeket és birtokokat kapott. 1307-ben a rákosi országgyűlésen elismerte [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] királyságát, de úgy tűnik, a politikai élettől ezután teljesen visszavonult. Tartományúri hatalma körülbelül Borsod vármegyét ölelte fel, mintegy 50 birtoka és 5 vára volt ([[Diósgyőri vár]], [[Dédesi vár]]), központjává [[Diósgyőr]]t tette. [[Diósgyőr#A diósgyőri pálos kolostor|Diósgyőrött]] és [[Pálos kolostor (Bükkszentlélek)|Bükkszentlélek]]ben [[Magyar Pálos Rend|pálos]] kolostort alapított.
 
Egyik fiát, Istvánt Wittelsbach bajor herceg leányával házasította össze. Egyik leányát, Anyicsot (Anics) [[Borsa Beke]]<ref>Beke [[Borsa Kopasz]] fivére volt.</ref> tárnokmester vette feleségül. Bekét úgy említik a források, hogy „''István nádor generusa''” („''magister Beke comes byhoriensis gener noster carissimus''”).<ref>Bárány Attila: ''Debreceni Dózsa küzdelme a bihari oligarchákkal''.</ref>