„Jerikó” változatai közötti eltérés

== Története ==

Jerikó a [[Közel-Kelet|közel-keleti]] [[neolitikum]] egyik legfontosabb lelőhelye ([[Tell-esz-Szultán]]). A legkorábbi emlékek az ún. [[Natúfi-kultúra]] korából valók (i. e. 10-9. évezred). A letelepült életmód a település gyors expanziójához vezetett (i. e. 8300-7400). Minthogy vízlelőhely közelében feküdt, alighanem fontos kereskedelmi gócpont volt. A [[Holt-tenger]]ről való [[só]] és [[bitumen]] (szurok) cserélhetett itt gazdát [[türkiz]]ért, a [[porceláncsiga]] kagylójáért és [[obszidián]]ért (ebből a vulkáni üvegből szerszám készült). A város lakói meggazdagodtak, és fallal vették körül városukat, védelemül az irigy szomszédok ellen. Napjainkban is látható a nyugati oldalon az 5,75 m magas kőfal, a világ legkorábbi ilyen építménye. A nyugati oldalon feltártak egy, a fal belső oldalához csatlakozó kőtornyot. A településen közel 2000 ember élhetett. A következő korszak (kb. i. e. 7400-5800) leghíresebb leletei azok az emberi [[koponya|koponyák]] voltak, amelyeken fehér agyagból rekonstruálták az arcvonásokat. A koponyák talán az ősök kultuszát jelzik. A városi civilizáció a korai [[bronzkor]]ban alakult ki. I. e. 2300 körül új betelepülők, az [[amurrúk|amurrú]] törzsek érkeztek a területre.

{{fő|A zsidó honfoglalás}}

A Bibliában [[A királyok első és második könyve|a királyok első könyve]] 16. fejezetében említik, hogy [[I. e. 9. század|Kr. e. 9. század]]ban [[Acháb]] uralkodása idején a [[bételi Hiél]] építette újjá Jerikót.

 

 

 

 

* Usborne képes világtörténelem. Az ókori Kelet. Park Könyvkiadó 1994.

* Biblia. A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója 2004.

 

== További információk ==