„Ige (vallás)” változatai közötti eltérés

a
Forrás: Osváth Lehel: Istenek és emberek; http://mek.oszk.hu/11100/11163
a (hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB)
a (Forrás: Osváth Lehel: Istenek és emberek; http://mek.oszk.hu/11100/11163)
Isten régi, találóbb neve: Él. Az élőlény igéjét tettnek nevezzük, akkor is, ha a tett eredménye egy tárgy. A tett az elkövető és a teremtett tárgy között van.Az Ige Él-től származik, és minden általa lett. Tehát az első ige az Él. A második ige az Ige. A többi ige csak ezután következik. Az Ige jelentése: szellemi erővel elkövetett tett. Három formája van. 1. A gondolat teremtő ereje. 2. A közvetett ige, amikor az elhangzott utasítást másvalaki végzi el. 3. A közvetlen ige, amikor az elhangzott utasítás hatására megvalósul a "tett".{{egyért2|az igéről mint teológiai fogalomról|Ige (egyértelműsítő lap)}}
{{egyért2|az igéről mint teológiai fogalomról|Ige (egyértelműsítő lap)}}
 
Az '''ige''' szavunk eredeti értelme egyszerűen: „szó”, „beszéd”,<ref>[[ótörök nyelv|Ótörök]] eredetű szó, megfelelői a mai [[török nyelvek]]ből már nem mutathatók ki, de él a [[mongol nyelv|mongolba]] átszármazott ''üge'' („szó”, „beszéd”) főnévben.</ref> de a [[vallástörténetben]] ismert módon nagyon korán hozzátapadt a „varázsszó”, „bűvös szó”, „varázsige” jelentése (a kimondott szó, a „[[teremtő szó]]” valóságteremtő és -alakító szerepe számos világteremtés-mítoszból, mágikus hatásának hite számos archaikus vallásból adatolt). A [[sztoicizmus|sztoikus]]ok Logosznak, azaz Szónak nevezték a világot irányító értelmet.
1

szerkesztés