„Benedetto Croce” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
6. sor:
 
== Életpályája ==
Abbruzzói és campaniai gyökerű, hagyományosan katolikus családban született, s bár kamaszkorában szakított a vallással, annak hagyományos rítusait élete végéig megtartotta. 1883-ban, tizenhétéves korában szüleit egy földrengés során elvesztette. Silvio nagybátyja kulturális köreiben módjában állt olyan fontos politikai és értelmiségi férfiakkal találkozni, mint [[Antonio Labriola]], aki bevezette őt a [[marxizmus]] eszmekörébe. Bár beiratkozott a [[nápolyi egyetem]] jogi karára, Rómában labriolaLabriola erkölcsfilozófiai előadásait hallgatta. Egyetemi tanulmányait sosem fejezte be, de lelkesedett a műveltség és a filozófia iránt, elhanyagolva a hegeli gondolatot, amelynek érthetetlen formáját kritizálta. Rómát elhagyva, [[1886]]-ban visszatért Nápolyba, ahol megvette [[Giambattista Vico]], nápolyi filozófus házát, aki bizonyos értelemben beléje plántálta saját bölcseletét. 1890-ban a ''Kilenc múzsa társasága'' (Società dei Nove Musi) megalapítói között értelmiségi díszvacsorát adott.
[[File:PalazzoFilomarino2.jpg|thumb|263px|Dolgozószobájs]]
Számos utazást tett [[Spanyolország]]ba, [[Németország]]ba, [[Franciaország]]ba és [[Anglia|Angliába]] miközben műveltségében egyre nagyobb szerepet kaptak történelmi és irodalmi tanulmányai. Különösen [[Giosuè Carducci]] költészete és [[Francesco De Sanctis]] művei. [[1895]]-ben, Labriolával újra kapcsolatba lépett, a marxizmus iránt érdeklődve, annak történelmietlen [[kapitalizmus]]szemléletét viszont bírálva. Marxétól egyre inkább Hegel filozófiája felé orientálódott. 1922-ben még lelkesedett [[Mussolini]]ért, ám később a [[fasizmus]]t az ''erkölcs betegségé''nek nevezte.