„Szent Száva” változatai közötti eltérés

 

A bizánci műveltség szellemében nevelkedett, erősen vonzódott a szerzetesi életmódhoz. [[1192]]-ben a Szent Hegyre, az [[Athosz-hegy|athosi]] [[Vatopédi]] kolostorba vonult, itt vette fel a Száva szerzetesi nevet. Az időközben apja lemondott a trónról és szerzetesként Simeon nevet vette fel. Közösen [[1198]]-ban szerb kolostorként újra alapítják [[Hilandar]]t az [[Athosz-hegy]]en (Jelenleg a szerbek legnagyobb zarándokhelye). Itt a külvilágtól szinte teljesen elzárva még 1198-ban összeállította a Hilandari Tipikont ( kolostori szabályzatot). Csak [[1208]]-ban tért vissza [[Szerbia|Szerbiába]] és székhelyét [[Studenica]]i kolostorba helyezi át és vezető szerepet vállal a szerbiai egyház életében. Összeállítja a Studenicai Tipikont, ennek részeként írja meg az első szerb irodalmi művet "Szent Simeon életét", valamint összeállítja Szent Simeon liturgiáját. Kialakítja a szerb egyház szervezetét, nyolc püspökséget alapít, rendezi a kolostorok működését, iskolákat és kórházakat hoz létre a kolostorokon belül, összeállítja az első szerb jogszabály-gyűjteményt a ''Zakonopravilo''-t ''(Nomokanon)''. Munkássága nyomán fejlődésnek indult a középkori szerb írásbeliség; az egyházi irodalom fordításával elősegítette a szerb irodalmi nyelv kialakulását és megerősíti ortodox vallásában az ország népét. [[1219]]-ben a [[nicea]]i egyházfőktől [[érsek]]i rangot és fölhatalmazást kapott a független [[szerb ortodox egyház]] megalapítására, a pátriárka az első szerb érsekké szenteli fel. [[1220]]-ban a pápától engedélyt kap arra, hogy a szerb ortodox érsek áldja meg a szerb király koronáját.<br/>

 

[[1237]]-ben [[I. István Ulászló szerb király]] a délnyugat-szerbiai [[Mileševa kolostor]]ba viteti át Szent Száva ereklyéit, amit [[1594]]-ben [[Szinán pasa|Szinán török pasa]] a bánáti szerbek lázadását megtorlandó a [[Belgrád]] melletti Vracsar mezején nyilvánosan elégetteti Szent Száva ereklyéit ennek emlékére később itt építették fel a [[Szent Száva-templomot]]